Rickfighter szemszögéből - Bosszúállók: Ultron Kora

Oh, mióta is vártuk ezt a napot, hogy újból együtt láthassuk kedvenc hőseinket, a Bosszúállók szuperhős alakulatot? Napra pontosan nem tudom megmondani nektek, de 3 évbe mindenféleképpen beletelett. Ez idő alatt gazdagodtunk egy újabb Vasember résszel, ismét ellátogattunk Asgardba, beköszöntött a Tél Amerikában, majd megnéztük mi a helyzet a Galaxis távolabbi részében. Persze a második fázisnak ezzel koránt sincs vége, hiszen az Ultron Korát még megelőzi a júliusban érkező Hangyaember. De a lényegre fókuszálva, az Ultron Kora vegyes érzéseket váltott ki belőlem, mondhatni az egyik szemem sírt, a másik nevetett a filmet követően.

Nem hittem volna, hogy valaha is ezt mondom, de csalódott voltam mikor végett ért a film. Úgy véltem, hogy biztosan felülmúlja előző részét, felülkerekedik rajta, ámulatba ejtő dolgokkal rabul ejt majd, természetesen ezt a látvány garantálta, de összességében hiányosnak tekintettem a színdarabot. Ezért vettem a fáradságot, és újból megtekintettem a művet, a tisztánlátás kedvéért, hogy megértsem miért is lett ilyen az Ultron Kora. A Bosszúállók első része olyan újdonsült dolgokkal szolgált, amivel eddig egy képregényfilm sem rukkolt elő. Ámultunk és bámultunk, hogy megannyi idő után kaptunk egy olyan szuperhős filmet, ami összefüggően, a szólófilmek zárásaként, ízig-vérig szórakoztat minket. Ennek folytatásaként vártuk a második fázist, nagy reményekkel, ami az elején szinte döcögésen indult, de aztán rátért a helyes ösvényre. A Tél Katonája és a Galaxis Őrzői már olyan szintet hozott, amely új távlatokat nyitott meg a többi film számára. Időrend szerint őket követi majd a Hangya, majd utolsósorban az Ultron Kora. Aki még nem látta volna a SHIELD 2. évad 19. részét, az most kib@sszott gyorsan pótolja be (persze, ha nyomon követi a sorozatot, ha nem, akkor oly mindegy!) mielőtt tovább folytatná a cikk olvasását, mert fontos tényező szerepel benne. Ugyanis Coulson Théta-protokoll néven újra egyesíti a Bosszúállókat, hogy lesújtsanak Strucker báróra, Sokoviában.

A film innentől fogva veszi fel a fonalat, ahol egyből bele is csöppenünk az eseményekbe. Hőseink nem mindennapi módon köszöntenek minket, illetve Strucker bárót. A chitauri jelmezes HIDRA katonák, amik ötletesek és tetszetősek, és társaik hozzá sem tudnak szagolni a küzdelemhez. A New York-i csata után hírnevet szerzett alakulat már mindenegyes tagját ismerjük, úgyhogy bemutatkozásra semmi szükség részükről. Viszont új szereplőinkről említenék pár szót, Pietro és Wanda Maximoffról, avagy más néven, Higanyszál és Skarlát boszorkányról. Az egyik hipergyors, a másik manipulál és a mágia által erőt kovácsol magának. Nem mindennapi képességek. Eddig hozzájuk hasonló karakterekkel nem igazán futottunk össze, leszámítva a Thor szériát, de ott se igazán ismerhetünk meg efféle, ahogy a magyar szinkronban is mondván, mutánsokkal. Természetesen az eredeti szinkronban a mindenféle jogok miatt nem mutánsoknak nevezik őket, hanem valami „szupererő használóknak”, vagy valami hasonlónak. Ennek tudatában, szemlátomást a harmadik fázis erre mágikus csilli-villi hókuszpókuszra, olyan filmekre fog épülni, mint a Thor: Ragnarok, Doktor Strange, a Galaxis Őrzői 2, illetve az Amerika Kapitány: Polgárháború, ahol Fekete Párducon kívül még, először fog debütálni kedvenc hálószövőnk, Pókember is. De visszatérve az ikrekre, a Tél Katonája stáblistás jelenete után, nagyobb beköszöntött vártam volna tőlük. Persze erre egy egész filmet nem lehet alapozni, főleg nem a Bosszúállóknál, de számomra pár perc is létfontosságú egy-egy karakternél, ha jobban megismerhetem a háttértörténetüket. Ennek ellenére hatásos belépőt kaptak, mikor Ultron oldalán megütköznek a hősalakulattal Wakandában.

És ha már Ultron, akkor hogyan is jött létre? Az eredeti, képregénytörténet szerint Hank Pym, a Hangyaember hozta létre Ultront, az ő intelligenciájának megfelelően, és ennek köszönhetően a fajta Ödipusz-komplexusban szenved, ezáltal vonzalmat érezve Janet van Dyne iránt, aki a Darázs. Jó, mi? Nah most, a filmes univerzumban korántsem így történtek a dolgok, hiszen Stark a világvédelmére kelve, a Föld köré szeretett volna húzni egy légvédelmi vonalat, határőrséget, amely bármiféle idegen civilizációtól megvédte volna a Föld lakosságát a háborútól. De ki hitte volna, hogy félre sikerül ez a mesterséges intelligencia? És mégis, honnan szerezte ezt a király külsőt? Erre magyarázattal nem igen szolgáltak a film alkotói, de az értesüléseink szerint az augusztusban érkező DvD kiadáson lesz egy 40 perces bővített változat, illetve egy alternatív befejezés is, amely sok mindent tisztázni fog számunkra. De tekerjünk vissza odáig, hogy mi a helyzet a karakterek háttértörténetével. Példának okáért ott van Romanoff ügynök, aki elég piszkos múlttal rendelkezik, belepillanthatunk keletkezésének körülményeibe, hála a Maximoff boszinak. Nem hiszem, hogy a stúdió önálló filmet valaha is szánna Natashának, de egy-két részt simán elnéznék tőle a SHIELD ügynökeiben, esetleg egy pár részből álló sorozatot, ahogy a Fenegyereknél is. De lám, nem csak Fekete Özvegy esett áldozatául a boszinak, így járt Thor is, aki Isten létére elég rendesen becumizta a mágikus varázslatot. Futurisztikus élményeinek köszönhetően, bepillantást nyerhetünk a Ragnarokba, illetve a látomásvize előidézte, miként fognak egyesülni a kövek a Végtelen Kesztyűn. És ha már végtelen, akkor háború! Hiszen ízelítőt kaptunk Tonytól is, aki szemtanúja volt annak, amint társai kimúlnak, és ennek ő issza meg a levét, legalábbis ebben a látomásban vagy illúzióban, akárhogy is nevezzük. Erre sajnos három évet még várnunk kell, hogy fény derüljön az igazságra, mit is művel Thanos a Bosszúállók csapatával. De mégis, mindközül a kedvencem Kapitány elbűvölése volt, a mondanivalója miatt, hiszen Steve még mindig valamelyest ragaszkodik múltjához, főleg, hogy tartozott egy tánccal Peggy Carternek. Ezen kívül a régi brancsból egyedül Bucky van még neki, akivel fel tudná eleveníteni a régi szép időket, de most ő is más vizeken evezz. Így hát magányosan és árván maradt drága Kapitányunk a táncparkett közepén.

Mindközül, egyedül Barton nem került varázslat alá, Lokinak köszönhetően megtanulta a leckét, hogy a hókuszpókusz nem gyerekjáték. Továbbá, ahogy a rendező Whedon is ígérte, előtérbe került Legolas, aki lényegesen nagyobb szerepet kapott az előző részhez képest. Hiszen Sólyomszem háttértörténete is megér egy misét, nem véletlenül vonták be a famíliáját. A későbbiekben vélhetően valamilyen drámai csavart akarnak velük meghúzni, legalábbis én erre gyanakszom. Kétségkívül a további részekben jobban kifogják bontani Barton karakterét, és reméljük a Polgárháborúban, hogy fedje személyazonosságát, felhúzza a jól ismert, jellegzetes maszkját. Mielőtt továbblépnék a karaktereken, elfelejtettem Hulkról írni! Az ő elbűvölése külön öröm volt nekünk, rajongók számára. Hiszen egy jó ideje már vártunk egy Hulkbuster elleni küzdelmet, de úgy önmagában egy JÓ Hulkbustert, úgyhogy idén előbb érkezett a karácsony számunkra. Humoros, szórakoztató, élménydús küzdelmet teremtettek nekünk a készítők, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a film egyik legmeghatározóbb pillanata volt ez. Ekkora zúzás után, ekkora pusztítás után nem csodálom, ha a Föld lakói azonnal Bruce Banner, azaz a Hulk kiadatását kérik a Bosszúállóktól. Mert gondoljunk bele, mi jöhet ezután? Nem lesz ott senki, mikor az altatódal kéne, hogy Frankeinstein életre ne keljen. Konkrétan ezzel előidézték a World War Hulkot, persze nem tudni, hogy ez melyik fázisra várható, de véleményem szerint a negyedik már erre fog épülni. Úgyhogy lassan búcsút kell vennünk Bruce Bannertől.

Nah, ha már így kielemeztük a Bosszúállók tagjait, beszéljünk egy kicsit a film főellenségéről. Amekkora beharangozót kapott a film, olyannyira csalódott voltam a végén. Miért? Hát kezdjük azzal, hogy a hatalmas hype ellenére, Ultron nem váltotta be a hozzá fűzött reményeit.  Hiszen a karakter ambíciója korántsem volt olyan horderejű, mint azt vártam. Ez a mesterséges intelligencia olyan gyermeki szintre degradálta magát, hogy az ijedség egy cseppnyi jelét sem tudtam tanúsítani irányába. Értem én, hogy lekell igázni a Földet, mert az emberiség nem képes megvédeni szülőföldjét, és egy robothadseregnek nagyobb esélye van felvenni a harcot egy idegen invázióval, de valamivel nagyobb ösztönző erőt vártam az alkotóktól. Ennek ellenére az eddigi egyik legbadasabb ellenséggel találkoztunk a filmes univerzum során, a maga sajátos humorával, amely egészvégig szórakoztat minket, illetve a király külsejével ámulatba ejt bennünket. Nagyon sajnálom, hogy az egy az egy elleni párharcok ilyen rövidre sikerültek, jól érezhető, hogy vágott verziót kaptunk. De haladjunk tovább. Ugye az újdonsült szereplők közül megemlítettük már a Maximoff ikerpárt, az előbb Ultront, most az Andy Serkis által alakított Ulysses Klaue-t, aki nagyszerűen hozta a karaktert arra a rövidke időre, és őt követi Paul Bettany, aki hasonlóan teljesített Vízió ügyében.

Sajnálatos módon a legjobban, jól érezhetően, a Sokoviában látható csatajelenet lett megvágva. Nem tudom milyen ürügyből rövidítették le a filmet, de ez a százharmincvalahány perc nekem kevésnek tűnt. Nézhetőbb lett volna, ha rajta hagynak még 10-20 percet a tekercsen, és akkor azt mondom elégedetten jövök ki a moziteremből. Persze így sincs okom siránkozni, hiszen akcióban dús final battlet kaptunk, és ráadásul Whedon is odafigyelt a drámai színvonalra, amit első részből hiányoltunk, de értitek… néztem volna tovább! A legszomorúbb az egészben, hogy a film zenéje olyan semmilyen lett, van egy-két fülbemászó dallam, de a többi csak úgy leng a semmiben. Én a Disney helyében a jövőben ezt a duós dolgot nem alkalmaznám, mert nem vált be. Vélhetően Brian Tyler nem hozta a várt színvonalat, így Danny Elfmannek kellett helyre pofoznia a művet, hogy legyen valamilyen orgánuma az egésznek. Mindenesetre, ahogy írtam, másodszori végignézés után tudtam csak neki látni a cikkírásnak, mivel az első alkalommal voltak olyan dolgok, amiket nem tudott rögzíteni az agyam vagy feldolgozni, így nem akartam, hogy kihagyjak bármit is belőle.

A Bosszúállók: Ultron Kora nem teljesített valamilyen fényesen az én szememben, valamilyen téren az egy jobb volt, de van, amiben a kettő lett jobb. Ízlések és pofonok. A szereplőgárdával nem volt gondom, természetesen a legkiemelkedőbb alakítás mindközül James Spaderé volt, aki hiába csak szinkronhang volt, de csodálatosan hozta Ultron karakterét. Sajnos a magyar szinkron néhol rontott az élményen, a poénok olykor nem ütöttek, de szerencsére ebből kevesebb volt. Ennek ellenére az Ultron Kora a második fázis zárásaként megállta a helyét. Várjuk a harmadikat, ami minden eddiginél jobb lesz! (Legalábbis remélem…)

82%