Filmek

Hangya és Bosszúállók: Ultron kora trailer elemzés

Január 6-án Hangya, Január 13-án pedig a Bosszúállók: Ultron kora jelentkezett újabb előzetessel. Lássuk milyen újdonságokat tudhattunk meg.

Kezdjük a Marvel legapróbb hősével. Valószínűleg Scott Lang (Paul Rudd) majd el akarja lopni a Hank Pym (Michael Douglas) által készített Hangya ruhát. Ezzel nem mondtam szerintem újdonságot. Scottot lecsukják, Pym lerakja az óvadékot és felajánlj neki egy második, egyben utolsó esélyt, amivel végre jót cselekedhetne.

Amennyire ügyesek Marvelék a promózásban ugyanannyira titokzatosak is Hangyával kapcsolatban, szóval magáról az előzetesről sokkal többet nem nagyon lehet írni. Corey Stoll Yellowjacketjét és Evangeline Lilly Darazsát nem láthattuk szupergonosz/szuperhős szerkóban, valamint a látvánnyal is spóroltak az előzetes összerakásánál. Ezzel szerintem nincs baj, több mint fél évvel a premier előtt nem kell mindent ellőni. Ugyanezt tudom azoknak is mondani, akik szerint steril lesz a produkció: várjuk ki a végét, még nagyon sok van hátra.

A Hangya is megkapta a beharangozónál a komoly hangulatot, de a Marvelt ismerve ezzel vigyázni kell. Senki ne számítson Sötét lovag szintű hangvételre. Paul Rudd kétszer szólalt meg az előzetesben, kétszer mosolyt is csalt az arcomra (szerintem nem vagyok egyedül), aminek én örülök, hiszen ha több ilyen jelenet lesz a filmben, akkor azzal meghagynák Rudd komikus vénáját, ráadásul a Marvel a marketingnél is eléggé a poénra gyúr rá, ami már-már trollszintű.

Sztori szempontból, ami még fontos, hogy feltűnik majd Howard Stark, akit John Slaterry fog alakítani (ő játszotta a Vasember 2-ben is az idősebb Starkot) és Haylet Atwell Peggy Carter ügynöke is. Ez azt jelenti, hogy kicsit a múltba is vissza fogunk kanyarodni. Bár a filmes univerzumban Tony Stark (és Bruce Banner) lesz Ultron létrehozója, lehet, hogy azért Pym keze is benne van és ezzel kicsit a képregényekhez is visszanyúlnának. Az is előfordulhat, hogy a S.H.I.E.L.D. korai időszakába nyerhetünk majd bepillantást.

Bármennyire is apró Hangya, azért van bőven súly a vállán. Bár a Marvel nagyon sok karaktert tett még népszerűbbé a filmjeivel, sőt a Galaxis őrzői szinte az ismeretlenségből lettek sztárok, azért Hangyánál talán egy picivel nagyobb a rizikófaktor. Egyrészt a Marvel Hangyával kezdi meg az új hősök beépítését, és ha valami itt rosszul sül el, az hatással lehet Fekete Párducra, Dr. Strange-re és másokra is. Másrészt hiába a Bosszúállók: Ultron kora lesz a második fázis záró darabja, Peyton Reed alkotása kb. két hónappal később érkezik és a kevésbé jól informáltak biztosan számon kérik majd a filmen, hogy a végén nem volt akkora durranás, mint a Bosszúállók 2-nél. Ez nem az alkotás hibája lesz, mégis neki fogják felróni ezt a nem létező hiányosságot.

Térjünk is át a Bosszúállók: Ultron kora második előzetesére. Rengeteg kérdésre választ kaptunk, de sok új is megfogalmazódhatott bennünk.

Az egyik leglényegesebb, hogy Tony Stark irányítja majd a Hulkbustert a Hulk elleni harcban. Sejteni lehetett ezt, de ez most már 100%. Az első kedvcsinálóban láthattunk továbbá egy műtőasztalt és pár sebészeti eszközt, amiket nem tudtunk hová tenni, ám az új trailer eloszlatta a kételyeket. Fekete Özvegyen készülnek valamilyen beavatkozást végrehajtani. Picit fiatalabbnak tűnik és más a hajviselete, valószínűleg ez a múltban fog játszódni. A kérdés már csak az, hogy ki kísérletezett Romanoffal?

Hulk úgy néz ki, hogy nem lesz önmaga a Hulkbuster elleni csatában. A szeme körüli pirosság arra utalhat, hogy Skarlát Boszorkány csinált vele valamit, az arcán kiduzzadó kék erek pedig akár Loki jogara által jöhettek elő. Elképzelhető, hogy miután a Bosszúállók legyőzik Strucker bárót az ikrek a jogarral együtt átállnak Ultronhoz, első dolguk pedig Hulk kiiktatása lesz.

Még mindig maradva a Hulk vs. Hulkbusternél. A helyszín valószínűleg Johannesburg lesz. Ez két dolog miatt is érdekes. Egyrészt láthattunk az új előzetesben egy jelenetet, ahol a Quinjet repül Johanessburg épületei között. A Bosszúállóknak lehet itt lesz valamilyen feladata, míg Vasember Hulkkal harcol.

Másrészt Fekete Párduc otthona, Wakanda szintén Afrikában található. Kisebb cameóként már most feltűnhet, de ugye Wakandában található a Vibránium, amiből Amerika Kapitány pajzsa készült. Lehet, hogy amikor a Bosszúállók Wakanda felé veszik az irányt, már el lesz törve Kapitány pajzsa? Rajtuk kívül Ultronnak is kellhet a Vibránium, hogy bevonja vele magát és ott van Ulysses Klaw is, akit most ismét láthattunk egy karom nyaklánccal. Lehet, hogy az előző Fekete Párduc karma van Klaw-nál? Vagy csak a névvel játszadoznak Marvelék?

Láthattuk továbbá egy nőt egy barlangban, ami valószínűleg ugyanaz a barlang lesz, ahol Thort láthattuk megmártózni az első előzetesben. Sokan feltételezik, hogy Fekete Párduc húga Shuri lesz, vagy egy Dora Miljae harcos (Fekete Párduc védelmezője), de pletykálják már Halált is. Lehet itt fogják majd bányászni a Vibrániumot, de az is elképzelhető, hogy ez a barlang vezet a Wyrd forráshoz, amiben majd Asgard királya megfürdőzik, hogy megtalálja a választ Ultron legyőzésére. Aztán lehet, hogy a Ragnarokot látja majd. Mindenesetre az is érdekes, hogy valamilyen villám fájdalmat fog okozni Thornak, a Villámok Istenének, úgy, hogy nincs nála a Mjölnir, ahogy azt láthattuk az új előzetesben.

Ultront ezúttal támadni is láthattuk, egy Ultron bottal meg Amerika Kapitány küzdött meg. Ebben a pár másodpercben Kapitánynak elég nehéz dolga volt, reméljük az Ultron botok vezetőjük mellett komoly kihívást okoznak majd a Bosszúállóknak. Ultron létrejöttének alapötletét pedig most hallhattuk Tony Starktól. Ebben a sebezhető világban kell valami, ami erősebb mindannyiunknál. Ez lenne Ultron. A trailer pedig most is megkapta aláfestésnek Pinokkió – I’ve got no strings dalát, ezúttal ének nélkül, de hasonlóan sötét tónusban.

Az tény, hogy az új trailer hozta az epikus, badass hangulatot, ám sokaknál gyengébb lett, mint az első beharangozó. Szerintem nem lett gyengébb, egyszerűen csak a korábbinál megvolt az újdonság varázsa. Akkor nem tudhattuk, hogy mire számítsunk, most viszont voltak már elképzeléseink. Továbbra is előny, hogy nem lőnek el mindent Marvelék, nem kell látnunk a teljes Hulk vs. Hulkbuster harcot, és jó, ha Víziót is mozgó formában meghagyják májusig.

Don-Atello

Mit tudunk eddig a Bosszúállók: Ultron koráról?

A Marvel Filmes Univerzum – Második Fázisának legnagyobb durranása vitathatatlanul a Bosszúállók: Ultron kora lesz. Jövő májusban érkezik a mozikba Joss Whedon alkotása, de pár információnak, trailernek köszönhetően már most tudunk egy-két dolgot a folytatásról.

Az első teaser október 22-én vált nyilvánossá, azóta több mint 59 millióan nézték meg Youtube-on a Marvel hivatalos oldalán. Már ez a kedvcsináló is igencsak remekre sikeredett és sok kérdést hagyott maga után, ahogy a két újabb kisebb módosításokkal kiadott trailer is.

Elsőként itt van James Spader Ultronja. Egyszerűen hátborzongató a hangja, s bár a kiadott szinkronos verzió Ultron esetében gyatrára sikerült (valószínűleg más lesz a szinkronhangja a végleges verzióban), de komolyan elgondolkoztam azon, hogy feliratosan fogom megnézni a mozikban a Bosszúállók 2-t. Ugyanazt érzem Ultron hangjával kapcsolatban, mint anno a Sötét lovag -  Felemelkedésben Bane-nél: a szinkron nem adná vissza a nemezis félelmetességét.

Mindhárom trailernek a zenéje Pinokkió – I’ve got no strings dalára épült, persze sokkal drámaibb stílusban. Nem csak a komolyabb hangvétel miatt került be ez a szám az előzetesekbe, valószínűleg Ultron egyik fő eleme is lesz. A Gepetto – Pinokkió párhuzam itt Tony Stark – Ultron kettősben (a képregényben Hank Pym, azaz Hangya tervezi Ultron, de valamilyen formában valószínűleg itt is köze lesz Ultronhoz) teljesedik ki és ez a muzsika arra szolgál, hogy Ultron tényleg szabad lesz. Az Agents of S.H.I.E.L.D. első évadának 20. részében Hill ügynök (aki az Amerika Kapitány: A tél katonájában megszűnt S.H.I.E.L.D. után került Starkhoz) említi May-nek, hogy Stark és csapata épp privatizálják a világbiztonságot – ez lenne a későbbiekben Ultron. Az okot még nem tudjuk, hogy miért válik önállóvá és miért akarja az emberiséget kiirtani, de erre is magyarázatot fogunk kapni, legkésőbb premierkor. Szinten érdemes megjegyezni a Marvel által szintén megmutatott jelenetet, melyben favágás közben Steve Rogers és Tony Stark veszekedik, melynek végén Rogers mondja, hogy akárhányszor egy ember megpróbálja megfékezni a háborút, mielőtt még elkezdődne, mindig az ártatlan emberek halnak meg. Ultron tehát az előjelek alapján tényleg kemény ellenfél lesz, reméljük nem a potenciállal rendelkező, de annak megmaradt gonoszok táborát fogja erősíteni.

Új szereplőként még itt lesznek a Maximoff testvérek, Skarlát Boszorkány (Elizabeth Olsen) és Higanyszál (Aaron Taylor-Johson). Arra most nem térnék ki, hogy Marvel mivel magyarázza meg, hogy ők miért nem mutánsok, mert egy korábbi cikkemben már megtettem (Marvel Filmes Univerzum – Második Fázis), de a film elején az Amerika Kapitány: A tél katonájának stáblistás jelentéből következtetve valószínűleg Strucker bárónak (Thomas Kretschmann) fognak dolgozni Loki jogarának is köszönhetően, majd ezt követően fognak csatlakozni Ultronhoz, hogy végül a Bosszúállókat segítsék. Kettejük ide-oda átállása is fontos lesz, de hogy minek hatására fognak végül Thornak és a többieknek segíteni azt még homály fedi, ahogy azt is miért tüntetnek valami ellen.

Andy Serkis is leszerződött a filmre, egy pillanat erejéig látható is a kedvcsinálókban. Nincs megerősítve, de valószínűleg Chadwick Boseman Fekete Párducának egyik nemezisét, Ulysses Klaw-t fogja alakítani. Az új hős felvezetését ezzel meg is oldanák, persze azt még egyelőre nem tudni, hogy Párduc csak egy stáblistás jelenetben lesz látható vagy esetleg a filmvégi csatában is szerepe lesz-e. Klaw pedig Ultronnak segíthet, hiszen Ultron saját maga felturbózásához valószínűleg vibrániumot fog használni és a képregényekben Klaw is igencsak vágyik a ritka fémre. Arról nem is beszélve, hogy Amerika Kapitány pajzsa valamelyik harc során ketté fog törni, és mint tudjuk, az is vibrániumból van.

Ultronhoz kapcsolódik Vízió megjelenése, akit Paul Bettany fog alakítani. A képregényekhez hasonlóan ő is először a rossz oldalt fogja erősíteni, de ő is át fog állni a Bosszúállókhoz. Paul Bettany eddig Stark mesterséges intelligenciájának, J.A.R.V.I.S.-nak volt a szinkronja, a Bosszúállók folytatásában valószínűleg Ultron J.A.R.V.I.S.-t is meg fogja fertőzni a saját elképzeléseivel és egy élő androidot fog belőle készíteni. Mozgásban eddig még nem láthattuk, csak pár concept artot adtak ki róla.

Vízió

Ha már szóba került előbb Thor, a második kiegészített trailer eleje egy hosszabb jelenetet tartalmazott. Itt a Bosszúállók több tagja is megpróbálja felemelni Thor pörölyét, közülük csak Rogers tudja megmozdítani (Thor fejét mindenképpen figyeljétek közben). Fekete Özvegy ügyesen kitér a próbálkozás alól, lehet nem véletlenül? A képregényekben ő is felemeli a Mjölnirt, ahogy azt a lentebb lévő képen láthatjátok, Joss Whedon valószínűleg erre szeretett volna utalni.

A csapatból mindenki itt van, kiegészülve Hill ügynökkel, Rhodey-val és egy koreai tudóssal. Ez a pár perc pont az sugallja, hogy bár sokuknak megvolt a saját kis kalandja a New-yorki csata után, mégis ha mód van rá, akkor összejárnak, együtt dolgoznak, jókat beszélgetnek, röhögnek. Thor is feltehetően azóta a Földön van, hogy a Sötét világ stáblistás jelenetében visszatért Jane-hez. Ezt a kis mókát zavarja meg Ultron egy korai verziójában, majd uszítja rá a Bosszúállókra a Vasember páncélokat. Kíváncsian várhatjuk, ahogy a megszokott ruhájuk, fegyvereik nélkül veszik fel a harcot a Bosszúállók, Ultron pedig ez után egyre inkább erősödni fog (ahogy a trailerek végén is láthattuk), jelenléte pedig egyre inkább mérgezni fogja a hősök csapategységét (pl. Thor felemeli Starkot a nyakánál fogva).

Thor szerepe a filmben más miatt is fontos lesz. Egyrészt Loki és Heimdall is fel fog tűnni egy jelenetben (máshol meg Nick Fury cameózhat), kérdés, hogy miért. Másrészt az előzetesekben szintén csak pillanatra, de Thor meztelenül áll egy vízben, ami a hasáig ér és korántsem örül ennek. Az Amerika Kapitány harmadik részében, a Civil Warban (Polgárháború) valószínűleg nem fog szerepelni, a képregényekben is csak egy Thor robot volt, amit Stark készített. Thor Bosszúállók 2 utáni sztorija a Ragnarok lesz, de egyelőre csak találgatások vannak azzal kapcsolatban, hogy mi is lesz ez pontosan. Pletykálták már Surtur megjelenését, szó volt már Loki és Jégóriások kontra Istenek háborúról, de a Ragnarok Thor Polgárháborús robotját is jelenti. Azt se felejtsük el, hogy Kapitány törött pajzsa mellett Thor mozdulatlan földön fekvő testének egy részét láthatjuk, Kevin Feige producer pedig azt állította, hogy Thor harmadik önálló kalandjának előzménye az Ultron kora lesz.

Sólyomszem nagyobb szerepet fog kapni, itt végig a Bosszúállókkal lesz. Elvileg a kiadott Stark – Rogers vita az ő házánál zajlik, ahová valószínűleg menedék miatt mehetnek a Bosszúállók. Amerika Kapitány feltehetőleg ismét a csapat összetartója lesz és ismét sok morális kérdéssel kell majd megbirkóznia. Pár másodpercnyire azonban a trailerekben újra egy második világháborús szórakozóhelyen láthatjuk. Skarlát Boszorkány csinált vele valamit? Esetleg valaminek a hatására flashbackként láthatjuk Kapitányt a múltban?

Fekete Özvegy múltja is kicsit górcső alá kerül az Ultron korában. A tél katonájában azzal, hogy a S.H.I.E.L.D.-ről és benne fejlődő Hydráról mindent nyilvánossá tett az ő álcájára is fény derült. Van egy balett jelenet a kedvcsinálókban, lehet hozzá fog kötődni? Ki zongorázik a háttérben?

Azzal, hogy bekerült a Hulkbuster páncél a filmbe rengeteg rajongó vágya teljesült. Kérdés, hogy miért. Elképzelhető, hogy Skarlát Boszorkány vagy Loki jogara által megbabonázzák Bannert és Hulként ezért kezd el tombolni Johanessburgban (ide tartozhatnak a hajók is előzetesekből, amint egy híres roncstemetőben vannak). Egy másik teória szerint viszont Banner kérte meg Starkot, hogy építse meg páncélt és ezt szerették volna tesztelni, ami persze aztán eldurvul. Az eddig látottak alapján Banner koránt sincs a helyzet magaslatán (zavarodott tekintet a többi hős között a Quinjeten, botladozás a havas tájon, ahol Sólyomszem is harcol, Fekete Özveggyel összekulcsolja a kezét Hulkként), szóval az ő szerepét is kíváncsian várhatjuk.

Pletykálják, hogy valamelyik hős meg fog halni, kérdés hogy ki. A bejelentett folytatások miatt eleve kiesik Amerika Kapitány és Vasember, nekik a Civil Warban lesz jelenésük 2016-ban és valószínűleg Fekete Özvegy is velük tart. Thor megy 2017-ben Ragnarokozni, Hulk pedig Mark Ruffalónak is köszönhetően egyre népszerűbb, szóval őt maximum az űrbe lövik ki. Sólyomszemre hihettük sokáig azt, hogy ő lesz az, akit kiírnak, de a Jeremy Renner szerződése az Ultron kora utánra is szól, tehát egy újabb Bosszúállók rész fix neki és lehet, hogy még a Civil Warban is benne lesz.

A Maximoff testvéreket felesleges lenne behozni és egyből megöletni, Víziónak is biztosan lesz jelentősége a későbbi részekben, ahogy Hill ügynöknek is. Nick Fury már nem a S.H.I.E.L.D. vezetője, ő maximum tanáccsal tudja ellátni a többieket. Amúgy is A tél katonájában már ellőtték, hogy meghalt és mégis visszatért, ezt fokozni maximum azzal tudnák, ha véglegesen kinyírják. Egyelőre talán Rhodey megölésére van a legnagyobb esély, hiszen önálló Vasember film jelenleg nincs tervben. Ismerve Whedont persze az is előfordulhat, hogy óriási csavarral mégis megöl valaki olyat, akire abszolút nem számítunk.

         Még sokat kell aludni a Bosszúállók: Ultron kora premierjéig, az előzetesek hagytak maguk után még kérdéseket (mire kell a műtőasztal, műtőszerszámok), de a marketinggépezet már beindult. Persze a jövőben érkező trailerekkel, TV spotokkal csak óvatosan, ahogy a képregényes weboldalakkal is, hiszen könnyen belefuthatunk egy-két spoilerbe. A sequellel kapcsolatban óriásiak az elvárások, de az eddigiek alapján bízhatunk Whedonban, mert az biztos, hogy minden téren nagyot fog durranni a Bosszúállók: Ultron kora.

Don-Atello

Marvel Filmes Univerzum – Második fázis

A Marvel a szóló filmjeivel szépen megismertette hőseit, majd a Bosszúállókban Loki ellen eresztette őket. Ezt követően azonban újra egyedül kell helytállniuk. Lássuk hogyan sikerült nekik.

Vasember 3

A Bosszúállók után egy évet kellett várni egy újabb Marvel filmre, ez pedig a Vasember 3 volt. Jon Favreau ezúttal csak Stark sofőrjét és testőrét alakította, a rendezésért Shane Black felelt, a többiek pedig visszatértek megszokott szerepükhöz. A rosszak oldalát ezúttal Guy Pearce Aldrich Killianje és a régóta várt Mandarin erősítette Sir Ben Kingsley alakításában.

A film vitathatatlanul jobb lett, mint a második rész, de az első nyomába sem ér. Az akciók rendkívül látványosak voltak, főleg mikor megérkeznek Stark páncéljai. A humorral szintén nem volt gond (néhol talán már túlzásba is estek) és Black behozta a Vasember filmekben eddig nem látott nyomozást is. Tony Starknak ezúttal is megvolt a maga problémája. A Bosszúállók végén az amerikai kormány által kilőtt atombombát ő vitte át a portálon keresztül a Chitaurik világába és picin múlt, hogy nem maradt ott végleg. Ez a sokk rémálmokban és pánikrohamokban jelentkezik Starknál, alvás helyett pedig inkább újabb és újabb páncélokat gyárt. Ez viszont egyre inkább elűzi maga mellől Peppert.

A legnagyobb probléma a Vasember 3-mal kapcsolatban a gonoszokban rejlik. Maga az Extremis történettel nincs gond, de Killian olyan, mint egy gyengébb kiadású Justin Hammer. A tűz okádását is egyszer láthattuk, ezzel mutatva, hogy milyen erős, de többször nem, így viszont ez a képesség totálisan felesleges lett. A csavar pedig tényleg meglepő, de azzal, hogy Killian lett Mandarin, Sir Ben Kingsley karaktere pedig csak egy színész, pont ezzel rontották el Vasember legfőbb nemezisét, aki addig amúgy hátborzongató volt. Rebecca Hall Maya Hansenje is hamar kiíródott. A Starknak segítséget nyújtó Harley (Ty Simpkins) is számomra egy idő után idegesítővé vált, Rhodey, mint Vashazafi pedig nem sokat tett hozzá a filmhez. Az előzetesek által sugallt sötétebb hangvétel is félrevezető volt, Stark pedig a végén ismét csak segítséggel győzi le ellenfelét. A stáblistás jelenetnél sokan nagyobb dologra számítottak, én viszont örültem, hogy a film egészében jelen lévő narráció Bruce Bannernek szól, ezzel is mutatva, hogy attól, hogy nem együtt akcióznak a Bosszúállók tagjai még tartják egymással a kapcsolatot. Zeneileg viszont a legjobb a Vasember albummal van dolgunk, bár Brian Tyler az egészet egy, de nagyon megjegyezhető főtémára építette fel, ami az akciódús illetve lassabb részekhez is remekül passzol. Az AC/DC hiánya viszont megbocsáthatatlan.

A hibák ellenére egyáltalán nem rossz film, csak valahogy az az érzés fog el bennünket vele kapcsolatban, hogy többet ki lehetett volna hozni belőle. Shane Black változtatásai és stílusa nem biztos, hogy annyira szükségszerűek voltak. Persze a 200 millió dollárból készült alkotás világszinten 1,2 milliárd dollárt hozott a konyhára, ezzel gyorsan a Marvel filmek közül felugrott a második helyre. A vizuális effektekért járó jelölés sem maradt el, de győzni a Vasember 3-nak sem sikerült, csakúgy, mint a Bosszúállóknak és a korábbi Vasember filmeknek.

Thor: Sötét világ

Thor is visszatért, Kenneth Branagh-t a direktori poszton Alan Taylor váltotta. Miután Thor megküzdött a Bosszúállókkal New Yorkban Loki és Chitauri serege ellen, Asgardban és a többi világban kell rendet teremtenie. Lokit bezárta a börtönbe, a tisztítással is szépen halad, de a békét Malekith (Christopher Eccleston) és annak sötét elf (és nem tündér) serege, élén Algrimmal/Kurse-szel (Adewale Akinnuoye-Agbaye), próbálja megtörni, ehhez pedig szüksége van egy Tesseracthoz hasonló Végtelen Kőre, az Aether-re.

A Marvel Alan Taylor megbízatásánál remekül döntött, ugyanis a rendező magával hozta a Trónok harca koszosságát. Asgard már nem olyan csillogós, giccses, mint volt Branagh-nál, hanem sokkal komorabb. Svartalfheim és Vanaheim is sokkal jobban eltolja Thor világát a fantasy felé. A díszletek, a sötét elfek jelmezei is pazarul festenek, ráadásul utóbbiaknál a saját nyelv is érdekessé teszi őket. A látvány pedig, mint minden Marvel filmnél abszolút top kategóriás.

Persze a film akkor működik a legjobban, amikor Lokin van a hangsúly. Ezt a Marvel is jól vette észre, ezért a végső verzióba sokkal több Lokis jelenet került be, mint ahogyan az eredetileg tervezték (talán emiatt Malekith járt rosszul). Tom Hiddleston pedig még mindig képes ellopni Chris Hemsworth-től a rivaldafényt, bár utóbbi most már tényleg magabiztosan mozog Thorként és színészileg is fejlődött. A többiek közül Frigga több szerepet kapott, Darcy (Kat Dennings) ismét a poénforrás, Jane takaréklángon ég, Selvig doktorból viszont egy eléggé bugyuta karaktert kreáltak. A zenéért a Vasember 3-ból ismert Brian Tyler felelt (miután a Patrick Doyle helyét Carter Burwell vette át a folytatásra, ám ő kreatív nézeteltérések miatt májusban távozott), s bár Thor kapott egy megjegyezhető főtémát (amire épül az egész album és már-már túlhasznál a zeneszerző), Loki viszont jobb muzsikát érdemelt volna a sejtelmes, főként hárfára és vonósokra épülő nóta ellenére.

A sequelnek azonban van két óriási hibája. Malekith ismét a potenciával rendelkező, de annak megmaradt gonoszok táborát erősíti. Egyszerűen csak bosszúszomjas és a kilenc világ együttállásánál az Aether segítségével sötétségbe akarja taszítani a világot. Azt, hogy miért ez motiválja, nem tudjuk meg. A másik probléma pedig pont Malekith gyenge szerepléséből fakad. Mivel nem egy acélos gonosz (Lokit meg a saját céljai vezérelnek) a történet sem lett annyira erős, így viszont a Thor: Sötét világ, mint önálló film háttérbe szorul a jövőben készülő alkotások felvezetése (Galaxis őrzői, Bosszúállók: Ultron kora, Thor: Ragnarok) miatt. Talán ha hosszabb lett volna egy negyedórával, jobban kibontakozhatott volna Malekith és úgy egészében Taylor filmje.

A Bosszúállókhoz hasonlóan két stáblistás jelenetet kaptunk, az egyikben Thor barátai, Sif (Jaimie Alexander) és Volstagg (Ray Stevenson) az Aethert viszik el a Taneleer Tivanhoz, ismertebb nevén a Gyűjtőhöz (Benicio Del Toro). Miután az asgardiak elhagyják a termet, a Gyűjtő azt mondja, hogy „Egy megvan, még öt kell” ezzel utalva a Végtelen kövek beszerzésére és ezzel felvezetve a Galaxis őrzőit. A másik jelenetben pedig Thor láthatjuk, ahogy visszatér a Földre Jane-hez és igazából ezt a pár percet a filmhez is hozzácsaphatták volna.

A Bosszúállók és a marketing jótékony hatással volt a Thor: Sötét világra, ugyanis a 170 millió dollárból készült produkció majdnem 650-et hozott vissza.

Amerika Kapitány: A tél katonája

Az Amerika Kapitány folytatásánál is rendezőváltás történt, Joe Johnston helyét az eddig vígjátéksorozatokból (Balfékek, Happy Endings) ismert Joe és Anthony Russo vette át. Miután Amerika Kapitány Vasember, Thor és a többiek oldalán legyőzte Lokit és seregét próbál beilleszkedni, bepótolni lemaradásait, de ez igen nehezen megy. A S.H.I.E.L.D. szolgálataiba áll, ám az egyik küldetés után egyre furcsább dolgok történnek.

Az Amerika Kapitány: A tél katonájának legfőbb pozitívuma a történet. Ez a 21. századi politika thriller vonal, hogy mindenkit megfigyelünk, persze szuperhős köntösbe bújtatva, egyértelműen jól áll a filmnek. Olyannyira, hogy az eddigi Marvel filmek közül A tél katonájának van a legsötétebb hangulata, köszönhetően a Hydra S.H.I.E.L.D.-be való beszivárgásának, ténykedésének. Szóló filmek közül van olyan jó, mint Vasember, sőt talán még jobb is, emellett pedig egyértelműen ott van a helye a top 5 képregény-adaptáció között.

Ahogy az alcím is elárulja, Kapitánynak a Tél katonájával kell megküzdenie. Itt a Marvel nem követte el azt a hibát, amit a Vasember 3-nál Mandarin esetében, itt a Tél katonája tényleg Rogers egykori barátja, Bucky, akit ismét Sebastian Stan alakít, aki egyfolytában agymosáson megy keresztül. Bár sok mondata nincsen Buckynak, mégis hihetetlenül badass az egész fim alatt. Kijelenthetem, Loki után megvan a Marvelnek a második legfőbb gonosza.

Persze a többiek és a legjobbjukat hozták. Chris Evans még hitelesebb Kapitányként, ahogy Scarlet Johanssonnak is gyerekjáték Fekete Özvegy megformálása. Kettejük között nagyon jól működik a kémia az egész film során. Új szereplőként itt van Anthony Mackie Sam Wilsonja/Sólyomja illetve Robert Redford Alexander Pierce-e. Előbbi humoros, jól hozza a szárnysegéd szerepet, valamint az ő repülései a film leglátványosabb részei (a Helicarrierek és a jól megkoreografált harcok mellett), míg utóbbi rutinos színészként tényleg a maximumot hozza és nem csak úgy leszerződött, ami igencsak ritka egy blockbuster esetében, valamint ő a S.H.I.E.L.D. egyik vezére és a Világbiztonsági Tanács tagja. Samuel L. Jackson és Cobie Smulders hozza a szokásosat, mint Nick Fury és Maria Hill ügynök.

A zenéért Henry Jackman felelt, aki Tél katonának csinált egy megfoghatatlan, elektronikára épülő, torzításokkal teli témát. Az akciórészek dallamai is hasonló szellemben készültek. A Score-nak vannak jó pontjai, de Jackman nagyon sokat merített más Zimmer tanoncok munkáiból és ez igencsak érezhető itt-ott.

Az első stáblistás jelenetben von Strucker báró (Thomas Kretschmann) látható a Maximoff testvérekkel, Higanyszállal (Aaron Taylor-Johson) és Skarlát boszorkánnyal (Elizabeth Olsen). A báró és csapata különféle kísérleteket végez az önkénteseken, valamint Loki megszerzett jogarával manipulálják őket és közülük csak a Maximoff testvéreknél jelentkezett komolyabb hatás. A Marvel ezzel a magyarázattal hidalta át Higanyszál és Skarlát boszorkány mutáns létét, mivel ők csak használhatják a két karaktert, de apjukról, Magnetóról és a mutánsokról nem ejthetnek szót, mivel azoknak a jogai a Foxnál vannak. A másik plusz jelenetben pedig Bucky-t láthatjuk, amint ellátogat a Smithsonian emlékhelyre, hogy meg tudakolja kilétét.

Talán meglepően nagy siker lett A tél katonája, de nem érdemtelenül. A 170 millió dollárból készült alkotás világszinten 714 millió bevétellel zárt. A Russo fivérek alkotása után szerintem most már senki kételkedhet abban, hogy Amerika Kapitány mennyire fontos karakter a Bosszúállók és a Marvel számára.

S.H.I.E.L.D. ügynökei

2013 őszén igyekezett a Marvel a sorozatok világában is teret hódítani magának, de ez nem ment egyszerűen. Bár Phil Coulsont visszahozták az élők sorába (őt Loki döfte le a Bosszúállókban), de sem ő, sem a rengeteg filmes utalás hosszabb távra nem volt elég. A Pilot (amit Joss Whedon rendezett) jó nézetségi adatot produkált (több mint 12 millió), ám szépen lassan egyre többen fordultak el a S.H.I.E.L.D. ügynökeitől. Coulsonon kívül a karakterek sablonosak voltak, a részek pedig nem hozták még a Pilot szintjét sem, pedig az Extremis beköszöntött a Vasember 3-ból és a Thor: Sötét világot is érintette a sorozat.

A félévzárótól aztán minőségi javulás volt érzékelhető. Coulson visszatértének megmagyarázása, Skye (Chloe Bennet) lelövése és megmentése, a Deathlok project, Sif vendégszereplése és A tél katonájának hatása mind-mind jót tett a sorozatnak. A szereplők egyre jobbá és szerethetővé váltak és a széria elején lévő kevésbé jó részek (pl. Eye Spy) is szükségesek voltak egy nagyobb dologhoz. Úgy lett felépítve a sorozat, mint a filmes univerzum. Ott a szóló filmek egy nagynak (Bosszúállók) a része, itt bizonyos epizódokban található momentumoknak lesz később fontos szerepe.

Bár a széria már csak az 5-6 milliós nézettséget produkálja, a második évad igen erősen kezdett és most már nem igazán van szüksége a filmes utalásokra, mert azok nélkül is megáll a saját lábán.

A galaxis őrzői

Sokan rizikósnak gondolták, hogy a Marvel egy kevésbé ismert szuperhős csapatot adaptál a vásznakra, de ahogy eddig is, úgy most is a legjobb embereket találták meg a legjobb posztokra. A rendezői feladatokat James Gunn kapta meg, a csapat tagjait, Peter Quillt/Star-Lordot Chris Pratt, Gamorát Zoe Saldana, Draxot Dave Bautista alakíthatta, a két CGI által létrehozott lénynek, Rocketnak és Grootnak pedig Bradley Cooper és Vin Diesel adta a hangját.

Az előzetesek alapján az egyik legviccesebb Marvel filmre számíthattunk és valóban nagyon sok poén van benne, de a drámai jeleneteket is nagyon jól eltaláltak. Már az elején Quill anyjának halála, valamint a filmvégi önfeláldozás is hangulatában igencsak komoly lett. A látványra most sem lehet panasz, Rocket és Groot is nagyon jól festenek, de az akciók is pazarul néznek ki. Talán a Bosszúállók után a leglátványosabb Marvel film. A sztori is a helyén van, jól bemutatják a nézőknek az öt különböző természetű alak csapattá kovácsolódását és a közöttük lévő balanszot is jól eltalálták. Mind az öten belopták magukat a nézők szívébe más-más okból kifolyólag.

A film egyik központi tárgya a Gömb, amit Star-Lord szerez meg a film elején. A Gömb is egy Végtelen Kő, ami Thanosnak kell, aki a Bosszúállók mellett itt is feltűnik pár másodpercre. Ő szolgáját, Ronant (Lee Pace), a vádlót küldi az Gömb után, de mellettük a Ravagers nevű útonálló banda, amelynek tagja volt maga Star-Lord is, élén Yonduval (Michael Rooker) szeretnék megkaparintani a rejtélyes ereklyét. A Gyűjtőről már nem is beszélve.

Tyler Bates remek Score-t rakott össze. Csakúgy, mint a Bosszúállóknál itt sincsen az öt „hősnek” különálló témája, hanem itt is csak a csapatnak van saját muzsikája, ami az egész film alatt rendszerint felcsendül. A drámaibb számok is jól sikerült, ezzel is érzékeltetve a jelenetek fontosságát. Ronan viszont nem kapott egy valamirevaló témát, de még csak egy motívumot sem. A betétdalok viszont nem csak úgy vannak, hanem a történet szempontjából is jelentőségük van, hiszen Star-Lordnak egy válogatás magnókazetta az egyetlen emléke a Földről és az anyjától. A klasszikus számok pedig mindig a legjobbkor szólalnak meg, ezzel a növelve a film zenei erősségét.

Ha már szóba jött előbb Ronan, akkor sajnos muszáj megemlíteni őt, mint a film talán egyetlen negatív pontját. Hiába félelmetes a kinézete és a hangja, és megvolt benne is a potenciál, de sajnos meg is maradt annak. Tudjuk róla, hogy fanatikus Kree és mindenáron el akarja pusztítani Xandart, de valahogy tettekben mégsem annyira erős. Thanos abban a pár másodpercben sokkal hátborzongatóbb volt, mint ő két óra alatt.

Bár a többi Marvel filmmel való kapcsot már Thanos-szal ellőtték a készítők a rendes játékidőben, azért nem maradtunk stáblistás jelenet nélkül. Az egyikben az épp újjászülő Groot táncikál, míg a másikban a Gyűjtőt, Cosmót és Howardot, a kacsát láthatjuk.

A Marvelnek bejött a rizikó, ugyanannyi pénzt szántak rá, mint A tél katonájára, de a Galaxis őrzői már picivel túlszárnyalta Kapitány második önálló kalandját, konkrétan eddig 752 millió dollárt termelt a kasszáknál. Nem is csodálkozhatunk, hogy jön majd a folytatás.

Források:

- Box Office adatok

Don-Atello

Marvel Filmes Univerzum – Első fázis

Hogyan kezdett neki a Marvel 2008-ban univerzumának kiépítésének? Hogyan szerepeltek a hősök a mozikban? Milyenek voltak a gonosz karakterek? Mitől lett ekkora siker a Marvel filmes univerzuma? Ezekre próbáljuk megkeresni a válaszokat.

Előzmények

2008 előtt már rengeteg szuperhős tiszteletét tette a vásznakon, mégis a legtöbbnél a készítők célja csak egy szimpla trilógia megalkotása volt. Pókembert azóta már rebootolták, a Fantasztikus Négyes jövőre érkezik új formában, Fenegyerek és Szellemlovas egy illetve két rész után visszakerült a Marvelhez (előbbinek készülőben van a sorozata), Superman visszatérése pedig nem volt meggyőző. Komolyabban csak az X-Menek tudtak megmaradni, de itt is akadtak már gyengébb szereplések, a Batman: kezdődik folytatása, A sötét lovag pedig a Vasember után jött ki pár hónappal, ami később trilógiává nőtte ki magát. A bevételek itt-ott szépen alakultak, de a crossover, egy egységes univerzum kiépítése még ismeretlen fogalmak voltak Hollywoodban. A Vasemberre is elsőre talán mondhattuk volna, hogy biztosan terveznek egy trilógiát, látványos meg sikeres lesz, de ennyi, pedig a Marvel már régen tudta, hogy mi lesz a következő lépcsőfok a képregény-adaptációknál.

Vasember

1990 óta próbáltak Vasemberről elkészíteni egy filmet (Universal, 20th Century Fox, New Line Cinema), de senkinek sem sikerült, ugyanakkor először is vissza kellett szerezni Vasember jogát, hiszen a többi hőshöz hasonlóan, az övét is eladta a Marvel, amikor komoly anyagi gondokkal küszködtek. Ez 2006-ban meg is történt, a Marvel pedig úgy tekintett a Vasemberre, mint az első önálló finanszírozású projectjére (a Paramount csak a marketingben segített). Mivel a karakter még sohasem volt adaptálva, így a Marvel tényleg nagyon bízott a sikerben, ezért a megfelelő embereket szerződtették a megfelelő posztokra. Jon Favreau került a rendezői székbe, Robert Downey Jr. pedig megkapta a címszereplőt. Favreau maga választotta ki Downey Jr.-t a szerepre. Állítása szerint a színész életének legjobb és legrosszabb pillanatai, valamit kokainfüggősége a média szeme láttára zajlottak le, ezek a történések pedig elegendő erőt adhattak Tony Stark megelevenítésére, hiszen ők ketten nagyon is hasonlítanak egymásra.

Robert Downey Jr.-nak remekül sikerült a felkészülés, Tony Stark/Vasember karaktere pedig visszarepítette őt a sztárok közé. Megszeretette a nézőkkel az egoista, nagyszájú, nagymenő ám humoros Starkot. Egyértelműen ő vitte el a hátán a filmet. Alakításban talán csak Jeff Bridges Obadiah Stane-je közelítette meg Downey Jr-t, bár a karakterben jóval több potenciál volt, de elsőfilmes gonosznak nem volt rossz. Érdekesség, hogy eredeti nyelven már az elején tudni lehetett, hogy Obadiah lesz a nemezis, míg a magyar szinkronos verzióban ez csak a film végén derül ki.

A szerelmi szálat Gwyneth Paltrow Pepper Potts-a jelentette. A kémia működött Downey Jr. és Paltrow között és kellőképpen egyedi is lett, köszönhetően annak, hogy a színészek saját maguk találhatták ki a szövegeiket, mivel a forgatókönyv leginkább az akciójelenetekre fókuszált.

Természetesen nem maradhatott ki Tony Stark társa, James „Rhodey” Rhodes, akit Terrence Howard keltett életre. Jelentős szerepe a karakternek csak a folytatásokban lett, azokban már Hadigépként és Vashazafiként is feltűnt, de itt, amit kellett azt hozta Howard.

A film rendkívül látványos lett, Oscar-jelölést is kapott ezért. Valahogy azt érezhettük a Vasembernél, hogy amit a Transformers a CG terén nyújtott egy évvel korábban, azt most valamelyest láthattuk egy szuperhős-filmben. A zenéért Hans Zimmer egyik tanítványa, Ramin Djawadi felelt, aki egy rockosabb vonalban gondolkozott. A főtéma nem lett rossz, abszolút illett Vasemberhez, az akciórészek is a vége felé egyre jobbak lettek, de túl sok egyediséget nem tartalmaztak, ahogy a film egyik zenéje sem, a lassabb részek pedig abszolút felejthetőre sikeredtek. A szkript jó lett, a hőssé válás izgalmas volt és nem kellett egy órát várni rá, mint sok más szuperhős-film esetében.

Vasember tehát jött, látott és győzött, a 140 millió dollárú büdzsére majdnem 600 millió dollárú bevétel érkezett. Szerintem ott a helye az öt legjobb képregény-adaptáció között. De mégis mi volt az a filmben, ami miatt azt mondhatjuk, hogy a Marvel filmes univerzumának a kezdete volt? Megjelent a S.H.I.E.L.D., a Marvel legfőbb végrehajtó szervezete, akik rengeteg hőssel kapcsolatban állnak. Először csak Clark Gregg Coulson ügynöke segített Peppernek és Starknak, de a filmvégi stáblistás jelenetben már a Samuel L. Jackson alakította Nick Furyt láthattuk, aki megemlíti Starknak a Bosszúállók iniciatívát.

A hihetetlen Hulk

Nem várt sokat a Marvel és a Vasember után 2008 nyarán már jött is az újabb a tervezgetett univerzumukból. Ezúttal Hulkon volt a sor, de nála is előbb a jogokat kellett tisztázni, ugyanis az Universal Eric Bana főszereplésével már kiadott egy Hulk filmet. A Marvel itt is teljes egészében állta a költségeket. Louis Leterrier felelt a rendezésért miután a Vasember direktori posztját nem kapta meg. Bár a szerződés aláírásánál kicsit hezitált, mivel stílusban úgy érezte, hogy nem tudna az előző Hulk film rendezőjéhez, Ang Lee-hoz hasonlót alkotni, ám a Marvel meggyőzte, hogy merőben mást kellene elkészítenie. Edwart Norton is vonakodott, de Leterrier és a Marvel meggyőzte, így ő lett az új Bruce Banner/Hulk.

Liv Tyler alakíthatta Banner szerelmét, Betty Rosst, míg a rossz oldalon Tim Roth Emil Blonsky-ját (Förtelem) és William Hurt Thunderbolt tábornokát láthattuk.  Előbbi a Hulk után indított vadászat során egyre inkább sóvárog egy a zöld óriáséhoz hasonló erőhöz, míg utóbbi csak szimplán kézre akarja keríteni Bannert.

A film nem lett rossz, Hulk és az akciójelenetek is remekül festettek. Pozitívum még, hogy itt nem foglalkoztak a balesettel, Hulk megszületésével, hiszen ezt a részt már mindenki ismeri, így a játékidőt teljes egészében a további fejleményekre fordíthatták. Betty és Banner jelenetei is egész jóra sikerültek, köszönhetően a romantikus filmekben jártas Craig Armstrong muzsikáinak. Bár az album feleslegesen hosszú lett, egyértelműen ezek a pillanatok voltak a fő erényei.

Nem lehet azonban kikerülni a Vasemberrel való összehasonlítást és itt bizony a Marvel első próbálkozása nyer. Edward Norton bár remek színész, a Bannerben lakozó belső konfliktust csak elvétve tudta előhozni. Bár A hihetetlen Hulk egyértelműen jobb lett, mint az Ang Lee féle 2003-as próbálkozás, a mozikban csak picivel több, mint 260 millió dollárt gyűjtött be, pedig a büdzsét még a Vasemberthez képest megtoldották 10 millióval. Persze a folytatás soha nem volt kizárva, egyelőre inkább úgy tűnt, hogy a nézők nem kérnek a zöld óriásból.

A gyengébb szereplés ellenére természetesen A hihetetlen Hulk is a bővülő filmes univerzum része. A stáblista után Robert Downey Jr. Tony Starkja látogatja meg a kudarc után piába menekülő Thunderbolt tábornokot és ő is egy nagyobb csapatról beszél.

(Louis Leterrier rendező egyébként az iskolás jelenethez szerette volna cameóként betenni Peter Parkert, azaz Pókembert, de a Sonyval nem tudtak a vendégszereplésről megegyezni.)

Vasember 2

2009-ben nem jött ki sajátgyártású Marvel film (maga az év is gyenge volt képregény-adaptációk szempontjából, hiszen csak az X-Men kezdetek: Farkasnak örülhettek a szuperhős fanok), de 2010 tavaszán megérkezett a Vasember 2. Az első részből mindenki visszatért, kivéve Terrence Howard-ot, aki több ok (pl. kevés fizetés) miatt távozott. A helyét Don Cheadle vette át.

Vasembernek ezúttal két nemezissel kellett megküzdeni. Az egyikük a szintén feltaláló, de Stark miatt egyfolytában vereséget szenvedő ripacs Justin Hammer Sam Rockwell alakításában, míg a másik a Stark család múltjából felbukkanó Ivan Vanko/Whiplash (kiegészítve Crimson Dynamo pár elemével), akit Mickey Rourke kelltet életre.

A folytatás nem tudta megugrani az előd által feltett lécet. Bár most sokkal jobban betekintést nyerhettünk Stark problémáiba (ARC reaktor a mellkasában, a kormány el szeretné tőle venni a Vasember páncélt), sajnos ezek igencsak rátelepedtek a filmre az akciójelenetek kárára. Két rövidebb csata volt Vasember és Whiplash között (utóbbinál jöttek Vanko robotjai is, de Rhodey Hadigépe segített), s bár látványban remekül festettek, de több és hosszabb ezekhez hasonló jelenetek kellettek volna. Ráadásul Vanko is megmaradt potenciálnak, Hammer simán ellopta előle a showt.

A S.H.I.E.L.D. nagyobb szerepet kapott, Nick Fury mellett Scarlett Johansson Natasha Romanoffja/Fekete Özvegye is megjelent a színen. A film végén a szervezet Starkot önző, magának való személyisége miatt inkább csak tanácsadóként fogják alkalmazni a jövőben. Ebben a jelenetben a teremben lévő monitoron, ha nem is tisztán, de láthatunk pár momentumot A hihetetlen Hulk iskolánál játszódó bunyójából. Ez azt jelenti, hogy a Vasember 2 kronológiailag előrébb van, mint Louis Leterrier alkotása. Ezért is mondja Fury Starknak, hogy most nála fontosabb dolgokkal kell törődnie és ezért is megy már tanácsadóként Stark Thunderbolt tábornokhoz a készülő csapattal kapcsolatban. A Vasember 2 stáblistás jelenetében pedig egy újabb hős későbbi bemutatkozásával kapcsolatban láthattunk pár képkocát. Az asgardi volt király, Thor pörölye csapódott be Új-Mexikóban és hagyott maga után egy hatalmas krátert. Emiatt kellett Coulson ügynöknek Starkot egyedül hagynia a film közepén és indulnia Új-Mexikóba.

Az első rész gyártási költségéhez hozzácsaptak 30-40 millió dollárt, s bár a nézői és kritikai visszhang is visszafogottabb volt, így is 623 millió dollárt szerzett világszinten.

Thor

Thor is megjárta ugyanazt az utat, amit Vasember. Ide-oda került a joga, persze egyik stúdió sem kezdett bele komolyabb munkába. A Marvel miután visszaszerezte Thort és látta Vasember sikerét, egyértelművé vált, hogy az asgardi király az univerzumuk része lesz.

A rendezést Kenneth Branagh vállalta el, a címszereplőt Chris Hemsworth alakíthatta. Thor fivérét, Lokit Tom Hiddleston keltette életre, aki először Thor szerepére írt alá, végül a színész is a rendező is úgy gondolta, hogy a kisebbségi komplexusban szenvedő fivér jobban állna neki. Thor szerelmét, Jane Fostert Natalie Portman, apját, Odint Sir Anthony Hopkins, anyját, Friggát pedig Rene Russo játszhatta el.

A Thor kicsit kiszélesítette a Marvel filmes univerzumát, lévén a film egy része Asgardban játszódik. Branagh a világot kicsit csillogósnak képzelte el, a királyi drámával pedig az egész olyan volt, mintha egy shakespeare-i történetet adaptáltak volna. A látvánnyal az akciórészeknél sem volt gond, a jotunheimi harcosok és a Pusztító is jól festettek, de ugyanezt lehet elmondani a jelmezekről is. A film fő pozitívuma azonban egyértelműen Loki volt, aki néhol már itt elhomályosította bátyját. Persze Hemsworth is jó volt Thorként, de Loki ármánykodásai, uralkodási vágya, bátyja árnyéka és stílusa nemcsak szerethető figurává tette, de a Marvel eddigi legjobb gonoszává is.

Persze azért akadtak hibák. A Pusztítót Thor egy kisebb csatában győzi le, pedig pont az élteti azt, tehát felülkerekedni rajta csak úgy lehet, hogyha nem harcolnak ellene. Patrick Doyle zenéje is túl kommersz lett, valamint Thor sem kapott egy normális főtémát. Vasember sem kapott egyedi zenét, mégis megjegyezhető lett, Thor esetében is ez lett volna a minimum elvárás.

Természetesen a stáblistás jelenet ezúttal sem maradt el. Amellett, hogy Coulson ügynök által végig jelen volt a S.H.I.E.L.D. Új-Mexikóban, a plusz képkockákban ismét feltűnt Nick Fury, aki a Thor egyik főszereplőjével, dr. Erik Selviggel (Stellan Skarsgard) beszél a Kozmikus Kockáról, azaz a Tesseractról. A tudóst a beszélgetés alatt megbabonázta Loki, aki tehát nem halt meg és ezáltal a Kockát elkezdi vizsgálni Selvig és a S.H.I.E.L.D. emberei. A jelenetet egyébként az egy évvel később érkező Bosszúállók direktora, Joss Whedon rendezte, ezzel is jobban kapcsolódva az univerzumhoz és saját alkotásához. A film közepén, hacsak néhány percig, de szerepelt Jeremy Renner Clint Bartonja, azaz Sólyomszeme, akinek szintén a Bosszúállókban lesz jelenése.

A Marvel végül elérte a célját, a 150 millió dolláros büdzsére, majdnem 450 millió dollár jött válaszul. Ez azért is nagy szó, mert Thor Amerikán kívül eléggé ismeretlen, de a jó castinggal, humorral, látvánnyal sikerült megkedveltetni a karaktert és annak világát.

Amerika Kapitány: Az első bosszúálló

Talán az Amerika Kapitány volt a legrizikósabb vállalkozás mindközül. A szuperhős a II. világháború miatt eléggé retrónak mondható, emiatt a költségvetésre is csak 140 millió dollárt szántak. Persze a Bosszúállók előtt mindenképpen szükség volt egy a Kapitány eredetét bemutató filmre, lévén ő az egyik alapító tag.

A filmet Joe Johnston kapta meg, Steve Rogers/Amerika Kapitány szerepére pedig a szuperhős-filmekben jártas, korábbi Fantasztikus Négyes filmek Fáklyáját, Chris Evans-t szerződtették. Kapitány főnemezisét, Johann Scmidtet/Vörös Koponyát, Hugo Weaving alakíthatta, de a főbb szerepekben láthattuk még Hayley Atwell Peggy Carter ügynökét, Tommy Lee Jones Chester Phillips ezredesét, Dominic Cooper Howard Starkját és Sebastian Stan Bucky Barnes-át.

A film eléggé propagandára sikerült, de nem is várhattunk volna mást egy olyan alkotástól, aminek Amerika Kapitány a hőse. Az egész leginkább egy kellemes kis kalandfilmre hasonlított, de én úgy gondolom, hogy az első fázis filmjei közül inkább második hármasba tartozik, a Vasember 2-vel és A hihetetlen Hulkkal együtt. A casting jó lett, Alan Silvestri zeneszerző is készített egy meglehetősen patrióta albumot, aminek maximum annyi lehet a hibája, hogy külön hallgatva hosszúnak tűnhet. Kapitány jelmezét is jól átültették a II. világháborúba.

A többi Bosszúállóval úgy kötötték össze a filmet, hogy miután a Vörös Koponyát beszippantja a Tesseract, a II. világháborúban a Hydra fő energiaforrása, a Kapitány a repülőn lévő bombák miatt kénytelen a sarkvidéken kényszerleszállást végrehajtani, ezzel viszont önkéntes hibernálásba került. Legközelebb már a jelenben ébred fel, ahol a Times Square-n Nick Fury és annak katonái veszik körbe, a stáblistás jelenetben pedig Rogers-t láthatjuk edzeni, akit a S.H.I.E.L.D. vezére látogat meg egy világot érintő küldetéssel, középpontban a Tesseracttal.

Rizikós volt az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló, de végül világszinten 370 millió dollárt termelt, ezzel megelőzve A hihetetlen Hulkot.

Bosszúállók

2012-ben eljött az, aminek jönnie kellett: a Bosszúállók. A rendezéssel a képregényekben és sorozatokban jártas Joss Whedont bízták meg. Hat szuperhőst berakni egy filmbe, úgy, hogy abból négy már szóló filmben is szerepelt, igencsak nehéz feladat. De nem Whedonnak. A karakterek közötti balanszot gyönyörűen megteremtette, tényleg csak a film háromnegyedében bábként funkcionáló Sólyomszem lett picit háttérbe szorítva. Mivel neki csak egy cameója volt a Thor filmben, így róla azon kívül, hogy S.H.I.E.L.D. ügynök és múltja van Fekete Özveggyel, mást nem tudunk meg, de biztos vagyok abban, hogy a jövőben több szerepe lesz.

Szokás a Bosszúállókat sima látványfilmként emlegetni, pedig több annál. Tény a CGI az egyik főeleme a filmnek és Hulk, a New-yorki csata, a S.H.I.E.L.D. Helicarrier, hogy csak párat említsek, remekül festenek, de hajlamosak megfeledkezni az emberek arról a jelenetről, amikor a hősök egymás múltjában kotorásznak és kifogásokat keresnek tetteikre. A sok robbanás, zúzás mellett pedig ez is egy igen erős része Whedon alkotásának.

Aztán az is gyakran előkerül a Bosszúállókkal kapcsolatban, hogy nincs karakterfejlődés. Négy hősnek meg volt a saját filmje (Vasembernek ráadásul kettő is), ahol megküzdöttek a saját problémáikkal, ilyen módon mit várunk el még Kapitánytól és a többiektől? A Bosszúállók olyan, mint egy sorozat évadzárója, csak ebben az esetben a Marvel Filmes Univerzum első fázisára tette fel az i-re a pontot.

Robert Downey Jr. ismét zseniális, de Chris Hemsworth és Chris Evans is otthonosabban mozgott Thorként illetve Amerika Kapitányként. Utóbbinál ráadásul most nagyon jól láthatjuk, hogy bár csak egy szérumnak köszönheti az erejét, az ő emberi jelenléte kellett, hogy összerántsa a gárdát. Bruce Banner szerepében pedig ezúttal Mark Ruffalót láthattuk és azt hiszem kijelenthetem, hogy a Marvel megtalálta a tökéletes embert. Ő elő tudta hozni a Bannerben lakozó belső konfliktust, amit Edward Norton A hihetetlen Hulkban nem igazán. Ruffalo tényleg tökéletesen hozta a visszahúzódó, félénk, a bajt mindenáron elkerülő doktort, olyannyira, hogy a nézők újra vevők lennének egy szóló Hulk filmre. Tom Hiddleston Lokija pedig ismét fantasztikus volt. Eleinte két ellenféllel kellett volna megküzdenie a Bosszúállók csapatának, de Hiddleston annyira erős Lokit produkált, hogy a filmben végül csak ő szerepelt a gonosz oldalon. Látva az eredményt, ennek mi csak örülhetünk, mert a sok potenciállal rendelkező rosszfiú után Loki tényleg komoly fenyegetést jelentett, ténykedéseit pedig további filmekben is láthatjuk majd.

A sztori eleje talán a képregény-adaptációkban kevésbé jártas embereknek picit hosszú lehet, hiszen először össze kell szedni a bagázst, majd még harcolnak is egyet egymással. Itt is a Tesseract van a középpontban, amit Loki akar megkaparintani, amivel aztán egy portálon keresztül át tudja hozni Chitauri seregét, innentől pedig már csak a Föld leigázása marad hátra. Whedon nem egy képregényt választott ki és startnak nem is volt rossz ez a cselekmény, de a Bosszúállók 2-ben már egy komolyabb sztorit szeretnénk látni, olyat, ami nem csak a hősökre van hatással, hanem a civilekre is.

Talán azért is maradt az emberek emlékezetében a Bosszúállók tovább, mert rengeteg emlékezetes pillanattal rendelkezik. A hősök egyesülése a már klasszikussá vált téma alatt (amit Alan Silvestri szerzett), Banner átalakulása és a Leviatán lezúzása később meg Loki földbedöngölése, Kapitány és Vasember kombója (a Marvel Ultimate Alliance 2 videojátékból), Thanos megjelenése a stáblista után, megannyi poén és utalás. Ezek után ki merem jelenteni, a Bosszúállók maradandót alkotott.

Ami még nagy ereje, hogy tartozik valahova. Ebben az univerzumban nem csak Vasember van, hanem itt van Hulk, Thor és a többiek, akiknek a joga a Marvelnél van. Nagyon sokan még nem léptek a színre, de a jövőben egyre több és több eredetsztorit fogunk ismerni. Nem kell attól félnünk, hogy hamarosan jönnek a rebootok, mert felesleges lenne, hiszen annyi kiaknázatlan lehetősége van még a Marvelnek. Joss Whedon ráadásul úgy készítette el a filmet, hogy a fanok is örömtáncot járjanak egy-két jelenet után, de azok is nyugodt szívvel megtekinthessék, akik esetleg valamelyik szóló filmet nem látták. Lehet, hogy a Sötét lovag trilógia jobb a drámában, lehet, hogy a Watchmen hűségesebb a képregényhez, de komplexitása miatt a Bosszúállók nálam előrébb van.

Hogyan tetszett a nézőknek a hősök összeeresztésére?  A 220 milliárd dolláros költségvetésre 1,5 milliárd dollár érkezett a Marvelhez, ezzel a Bosszúállók minden idők harmadik legtöbb bevételt szerző filmje lett az Avatár és a Titanic mögött. Nyilván a jegyárakat megdobta a 3D is, de vitathatatlanul 2012 egyik legnagyobb durranása volt. Olyannyira sikeres lett Whedon alkotása, hogy több hős Bosszúállók utáni visszatérése is sokkal jobban sikerült, de ezzel majd a Marvel Filmes Univerzum – Második Fázisában fogok foglalkozni.

Források:

- TomPowell filmzenével foglalkozó cikkei a Cinestaron

- A Facebook-on már megszűnt Marvel Filmes Univerzum bejegyzései

- Box Office adatok

Don-Atello

DOOM

Kiadó:

   Universal Pictures

Készítő(k):
   John Wells Production,
   Di Bonaventura Pictures

Rendező:
   Andrzej Bartkowiak

Producer(ek):
   Lorenzo di Bonaventura
   Laura Holstein
   John D. Schofield
   Jeremy Steckler

Főszereplő(k):

   Karl Urban

   Dwayne „The Rock” Johnson

   Rosamund Pike

     Gondolom senkinek sem mond újat ez a cím. A belső nézetű túlélő horror játékok atyja  mindenkinél maradandót alkotott a 90-es években, és azóta is sokan imádják a játékosok körében.  Így hát a Universal gondolt egyet, megszerezték a jogokat, és megfilmesítették eme világot. Hát, rosszul gondolták. Hogy miért? Elmesélem nektek.

Mint tudjuk a videojáték adaptációk többsége nem nyújtanak maradandót, nem hozzák a várt színvonalat, esetleg elhatárolódnak az eredeti történettől, vagy nem képesek felnőni az elődjeikhez. Ilyen-olyan eshetőségek okán láthatunk a 20. század végén egy vérszegény Szuper Máriót, és egy élmény dús Mortal Kombat filmet (Don-Atello írt róla az előző cikkében). Aztán jó pár évig csend honolt, amit a 21. század elején a Tomb Raider és a Resident Evil próbált megtörni, illetve Uwe Boll féle felejthető Holtak Háza adaptáció. Ennek láttán a Universal úgy gondolta, hogy ő is szerencsét próbál, s tette mindezt először 94-ben a Street Fighter-vel, majd 2005-ben a Doom-val.

A film története szerint 2046-ban járunk, amikor megszakad a kapcsolat a Marson lévő kutatóállomással. Az ügyben egy Gyorsreagálású Taktika Rajt küldenek ki a helyszínre, hogy felmérjék a telepet. Az Őrmester és csapata, kinek tagjai Kaszás, Öcsi, Portman, Duke, Pusztító, Mac és Kecske (ezek a becenevek… :D), egy Bárka nevezetű átjárónak köszönhetően eljutnak a kutatóállomásra, ahol Kaszás találkozik rég nem látott testvérével, Samantha-val. Együtt próbálnak utána járni a dolgoknak, hogy mi folyik az állomáson, ahol előre nem látható következményekkel fognak szembenézni.

 A filmet a lengyel származású Andrzej Bartkowiak rendezte, aki a 2000-es évekig operatőrként munkálkodott. Az első filmje az Öld meg Rómeót! volt, utána következett Sebhelyek és a Bölcsőd lesz a koporsód című filmek, amikkel nem alkotott maradandót. Andrzej akció-thriller műfajt favorizálta leginkább, a Doomig köze se volt semmilyen horror témájú alkotásnak. Így hát nem is értettem miféleképpen esett rá a választás az Universal-nál. A rendezőúrnak nincs stílusa, a legkiemelkedőbb pillanat az volt, amikor a játékból merítettek, és felhasználta belső nézetes módot. … Gratulálni tudok hozzá! … Legsűrűbben a premier plánt alkalmazta, amitől egy idő után idegbajt kaptam, hogy más szemszögből nem tudja mutatni a szereplőket. Mondhatni alig használt bármiféle kamera beállítást, ahhoz képest, hogy operatőri munkát végzett/végez a mai napig.

A film stílusjegye a német expresszionizmusnak kéne megfelelnie, de többségében alul maradt a kívánt feltételnek. Az árnyékhatások néhol helyén voltak, például mikor Duke, a szószátyárt színesbőrú védelmezi Samantha kisasszonyt egy rottweiler elől, de a kutyuli inkább visszavonulót fúj, mert megjelenik a pasas mögött egy mutálódott emberi démon, aki kiszomjazva pózol ottan. Ezen kívül a játékhoz hűen próbál azonosulni néhány helyszínnel és karakterrel, amiket alig lehet felfedezni. Valamint rögzített képbeállásokkal kéne szemléltetni pár helyen a történéseket, hogy félelmetesé és dinamikussá tegye a jelenetet, de ehhez hasonló dolgot nem véltem felfedezni. Pedig képzeljük el, hogy a csapat be van zsúfolva egy kis terembe, egy félelmetes sötét terembe, ahol éppen nincs világítás, és egyetlen eszköze van a megvilágosodásnak, ha beizzítják fegyvereiket és kutyám-majom rózsaszín démon mutánsok egyéb változataira lőnek. Nagyot szólt volna! :D

A film műfaját a sci-fi-horror kategóriába tudjuk rangsorolni, ezzel mind egyetértünk, úgy vélem. A drámához semmi köze nincs, annak ellenére, hogy ott volt a testvérpár szál, akik között nem volt meg a kémia, illetve a szereplők között sem. Nem tudtam aggódni értük, nem féltettem a többi karaktert sem, hogy „jaj, Pistikével mi fog történni”, sablonos volt és kiszámítható. Az akcióhoz annyi köze volt, hogy fegyvert ragadtak, és mindezt katonák tették, akik alkalomadtán használatba is vették. A német expresszionizmusból tudok egyedül kiindulni, melyen a sci-fi és a horror is alapul. Sci-fi a filmben maga a térutazás, a Mars, az extravagáns fegyverek, a kutatás, és ehhez kapcsolódóan a tudósok. Horror pedig a félelem, a csúf lények, beleértve a megszállt zombikat is, illetve a meg nem történt szomorú vég. Ugyanis happy enddel végződött a film, aminek nem örültem. Egy ilyen történetnél alapvető elvárás részemről, hogy elborzadjak, elszomorodjak. Nekem nem elég, hogy egy-két résznél megijedjek, nem kis óvódás vagyok, és úgy gondolom nem is ők voltak a célközönség. Folyjon a vér, aprítsanak embereket, szörnyeket, akit csak tudnak! A Doom-ról van szó édes istenem! Látványt kérek. Mit kaptunk? Egy-két démont és pár elmebajos élőhalottat. Belső nézetes jelenetnél látható lényeket ne vegyük figyelembe, mert azzal előrukkolni pofátlanság volt! Mintha szembeköpte volna a rendező a nézőket, illetve a legfontosabb réteget, a rajongókat… „Itt van, nesze nektek, ilyet úgyse láthattatok az egész film alatt.” …egyem a szíved, hogy száradna ki a szád… megmerem kockáztatni, hogy ennél még Uwe Boll is jobbat készített volna.

A szereplőkre és az őket megformáló színészekre térjünk ki egy kicsit. Kezdjük először The Rock alias Dwayne Johnson-val. A Főtörzset megformáló „színész”, mert akkoriban még idézőjelbe tettük munkásságát, a szokásos keménységével próbált hatni a karakterekre, illetve a nézőközönségre. Nem tudtam komolyan venni szegényt, annyira erőltetett volt, mintha önmaga paródiája lett volna, bár hozzá kell fűznöm néha egész jól hozta a figurát. A főszereplőt, Kaszást, Karl Urban játszotta el, kisebb-nagyobb megerőltetés nélkül. Olyan semmilyen a karakter, mintha nem lenne jelleme. Próbál keménykedni, hogy ő a csapat magányos lovasa, és olykor úgy tűnik, mintha rangon felül múlná a Főtörzsöt, a tisztelet halvány jelét se mutatva, de az annyira nem áll jól az új-zélandi színésznek. Nem erőltette meg magát a forgatások alatt, gondolom ez annak is köszönhető, hogy semmiféle instrukciót nem kapott. A testvérét Samantha-t Rosamund Pike formálja meg. Egyedül ő rajta éreztem, hogy próbál valamit hozzá tenni a filmhez a maga módján. Néha túlzásba esett, mikor egy-egy démoni alakot megpillantott, olyan arckifejezéssel fűszerezve, mint akinek szorulása van. Tudjuk, hogy a horror stílusjegyeit próbálta beleültetni a rendező a filmbe ezzel a jelenettel, de valljuk be, nem nagyon sikerült. A többi színész is hasonló színvonalat hozott, többé-kevésbé, de legalább próbálkoztak. Olyan dialógusok születtek, amiktől eldobtam az agyam. Nem voltak összefüggőek, alkalomadtán elsütöttek egy-két poént, főleg Portman, ami még vicces is volt, de többségében nem voltak túl színvonalasak a párbeszédek. Érdekesség képen még megemlíthetjük, hogy a filmben szerepelt Doug Jones is, aki Abe Sabint alakította, Hellboy partnerét. Hozzáillően megszokhattuk, hogy általában mindig valami furcsa idegen lényt formál meg, mint ahogy itt is egy mutálódott démoni szörnyeteget.

Így ki is térhetünk a jelmezekre, amik hagynak maguk után némi kívánnivalót. Kezdjük először az osztag felszerelésével. Úgy vélem, ennél olcsóbb kivitelezésből nem tudták volna megoldani a készítők. Az ember egy sima militari boltba betérve jobb alapanyagokból tudna gazdálkodni, mint a film „jelmeztervezői”. Nagyon az olcsó költségvetésre hagyatkoztak, de azért ennyire? Meg se közelítik a játékban látható öltözékeket, pedig sokkal hangulatosabbá tehették volna, és mi rajongók is nagyon örültünk volna, hogy legalább ennyiben tudott volna azonosulni a film a játékhoz. Kis túlzással, de csak nevében egyezik a film és a játék. CGI-os jelenetet is elvétve találunk, például mikor Kaszás felébred, és ekkor a film belsőnézetre vált, illetve mikor a Marson lévő állomást láthatjuk kívülről. Még ezen is spóroltak! Pedig milyen király lett volna, ha a játékban látható többi démonnal is összefutnak a főszereplők! Ezt még évekig fogom szajkózni. :D A helyszínekkel sem bővelkedtünk túlságosan, akadt egy-kettő, amiket a színészek szétjártak, de többre nem tellett. De hogy több szót is ejtsek róluk, a díszletek legalább valamilyen formában visszahozták azt az atmoszférát, amit a játék szolgáltatót. Illetve a fegyverek, mint például a BioErő stukker, amivel a játékban is rendesen lehetett darabolni. Kéne egy ilyen! :D

A film zenéjét Clint Mansell készítette, aki nem alkotott maradandót ezzel a darabjával. Pedig az ő nevéhez fűződik a Rekviem egy álomért c. film darab is, persze ez nem azt jelenti, hogy művészúr ne tudna hibázni, esetleg nem tudja teljesíteni a rászabott munkát. Ahogy mindenki ebben a filmben, hanyag munkát végzett. A film kereken 60 millió dollárból készült, amiből egészen jó filmet lehetett volna kisajtolni az utolsó centig, de természetesen a költségvetése fele rá ment a színészekre, illetve a helyszínekre és a kellékekre. A maradék maradt a többinek. Hát igen, meg is látszik. Összefoglalva a Doom film az elvárt szintet nem hozta, így a kaszáknál csupán 56 millió dollárt hozott vissza. Csodáljuk?

30%

RickTheBarbarian

Mortal Kombat – kritika

Kiadó: New Line Cinema

Készítő: Threshold Entertainment, Midway Games

Premier: HUN-1996.01.18/USA-1995.08.15

Rendező: Paul W.S. Anderson

Főszerepben: Robin Shou, Linden Ashby, Bridgette Wilson-Sampras, Cary-Hiroyuki Tagawa, Talisa Soto, Christopher Lambert

Talán még mindig az 1995-ben készített Mortal Kombat film a legjobb videojáték-adaptáció, pedig azóta eltelt már majdnem 20 év. Tényleg ennyire jó vagy az idő szépítette meg?

1992-ben a semmiből érkezett, előretört és tekintélyt parancsolt magának a Mortal Kombat videojáték első része. A konkurens Street Fighterrel a 2D-s verekedős játékok királyai voltak, rivalizálásukra és az általuk okozott tömeghisztériára Hollywood is felfigyelt (már akkor sem szerettek saját ötleten agyalni). A videojáték világban jelenleg inkább a Street Fighter dominál (köszönhetően a sok update kiadásának), filmek helyett sorozatokban gondolkodnak, de a 90-es évek közepén a Mortal Kombat meglehetősen jól sikerült. Jobban, mint a van Damme féle rivális mozija.

Sub-Zero vs. Liu Kang

Szerencsére a készítők nemcsak a neveket hozták át a filmvásznakra, hanem próbáltak támaszkodni a játékra. Akkor még nem volt divatos a főhős történetének megváltoztatása, itt Liu Kang (Robin Shou) tényleg egy shaolin, aki fél elfogadni sorsát, Johnny Cage (Linden Ashby) tényleg egy hatalmas egóval rendelkező színész, Sonya Blade (Bridgette Wilson-Sampras) pedig tényleg egy katona. A készítők a karakterekhez a legmegfelelőbb színészeket választották és ma már egyszerűen egy új Mortal Kombat sorozatnál, filmnél nem tudunk elvonatkoztatni a Christopher Lambert féle Raidentől vagy a Cary-Hiroyuki Tagawa féle Shang Tsungtól. A casting tényleg tökéletes lett, még ha némelynél nem is harcművészt választottak a szerepre.

A karakterek minél jobb adaptálása mellett ikonikus támadásaikat sem mellőzték és bár akkor három évesként még nem fogtam fel mekkora erőt jelent a Mortal Kombatnek, hogy belerakták Liu Kang bicikli rúgását vagy más mozdulatokat, most jóval idősebb fejjel sóvárgok egy Tekken filmnél egy EWGF-ért. Az ilyen apróságokkal megnyerték a fanokat, a laikusok elé pedig ezeknek is köszönhetően egy jó látványt tettek le. Nyilván ma már nem annyira erős a Mortal Kombat vizualitása, bár a verekedős videojáték-adaptációk között még mindig csúcstartó és ugyanez elmondható a harcjelenetekre is. Ez persze dicséretre méltó, ugyanakkor szégyen a Tekken, a Dead or Alive és többi játék filmes próbálkozásaira.

Ami miatt picit húzhatjuk a szánkat, azok a Fatalityk. Van egy-kettő (pl. Sonya nyakkitörése, Shang Tsung lélek elszívása), de többet is elnéztünk volna, ami meg van az is picit korhatárbarátra sikerült, lévén Amerikában PG-13-at kapott.

A jelmezekkel is próbálták megidézni a játékot a dizájnerek. Nyilván anno a játékfejlesztők sem a minél cicomásabb ruhára mentek rá, mint mostanában, de nekem külön tetszik, hogy Scorpion és Sub-Zero tényleg ninják, és nincsenek agyon páncélozva, a készítők pedig nem is akartak változtatni ezen szerencsére.

A zenékkel sincs gond, bár David S. Clinton zenéi háttérbe szorulnak az előadóktól átvett számok miatt, de sem a Score sem az OST részre nem lehet panaszunk. Amikor Clintoné a szerep, akkor sikerül egy főleg dobosokra épített izgalmas számmal lekövetnie az aktuális jelenetet, de zeneileg inkább az OST-ben rejlik az erő. A The Immortals – Techno Syndrome-ját, azaz a film főtémáját még az is ismeri, akinek a Mortal Kombat semmilyen téren sem rémlik, de a Liu Kang vs. Reptile harc alatt hallható Tracy Lords – Control is igencsak növeli a bunyó színvonalát.

Mi magyarok a szinkronra sem panaszkodhatunk, mindenkihez a legalkalmasabb szinkronszínészt választották, persze a Get over here! még mindig angolul, Ed Boon hangjával a király.

Johnny Cage vs. Scorpion

Azt már korábban elmondtam, hogy miért veri meg a Mortal Kombat a műfajában lévő adaptációkat, de a többi próbálkozás sem tudott felnőni hozzá. Az újabb videojátékból lett filmek sokszor csak nevükben hasonlítanak az alapanyagra, olyan karaktert tesznek meg főhősüknek, aki benne sincs a programban. Az ő szellemük annyi, hogy vegyünk át pár karaktert, rakjuk be egy a játékra emlékeztető momentumot, aztán a névvel megpróbáljuk eladni, a Mortal Kombat viszont tényleg hű a videojátékhoz.

Scorpion

Egyáltalán nem tökéletes a Mortal Kombat film. Néhol már talán 1995-ben is megmosolyogtató volt és van egy-két menőnek szánt, de viccbe torkollott mondat is. A Liu Kang vs. Reptile harc előtt ott volt Johnny Cage, aztán ahogy elkezdődött a harc nem ment segíteni társának, szóval vannak hibák. De ezt a filmet nem szabad mai szemmel nézni. Ez egy korrekt, B kategóriás bunyós film, melynek legnagyobb ereje a játékhoz való hűsége, de szerintem a nem Mortal Kombat fanoknak is egy kellemes délutáni másfél órás kikapcsolódást jelent. Nem a kor szépítette meg, és ha azt nézzük, hogy 18 millió dollár állt a készítők rendelkezésére, akkor a 122 millió dollár bevétel egészen szép eredmény.

75%

Don-Atello

Raiden, Liu Kang, Kitana, Sonya Blade és Johnny Cage

Shang Tsung

Mit csinálsz Fox a szuperhőseiddel?

A 20th Century Fox foldozgatja az X-Men univerzumát, újraindítja a Fantasztikus Négyest, Fenegyereket pedig visszaadta a Marvelnek. Konkrét tervek vagy totális káosz?

Az X-Menek 2000 óta jelen vannak, nekik köszönhetjük a modernkori képregény-adaptációkat. Bryan Singer rendező elkezdte felépíteni a mutánsok történetét, ezt a harmadik résszel Brett Ratner folytatta és valamelyest le is zárta. A stúdió a karakterekben is látott potenciált, Rozsomák (és nem Farkas) kapott egy eredetsztorit, mely kronológiailag eléggé kilóg, megismerhettük Magneto és Xavier professzor kapcsolatát az X-Men: Az elsőkben, ami szintén felrúgott pár időbeli dolgot, majd visszatért Rozsomák egy X-Men: Az ellenállás vége utáni Japánban játszódó cselekménnyel. 14 év alatt hat mutánsos film és idén visszatértek a vásznakra Az eljövendő múlt napjaival, melyben Rozsomák mellett Magneto és Xavier idős illetve fiatalkori énjeik voltak főszerepben a többi kívülálló asszisztálásával.

Az eljövendő múlt napjai célja egyértelműen az X-Menek gatyába rázása volt. Bár minőségileg a mérleg a jó irányba billen az első két rész és Az elsők miatt (és most már Az eljövendő múlt napjaival), de a két Rozsomák filmben egyértelműen több volt, sőt a Kezdetek: Farkas eléggé feleslegesnek tűnik, mivel Logan sztoriját már feszegette a második epizód.

Nem is ez a fő probléma. A hat film a különböző rendezőkkel, a kiszálló majd visszatérő Singerrel és az eredettörténetekkel tele van időbeli paradoxonokkal. Xavier professzor fiatalon megbénul, de idősen, sétálva megy Jean Grey-ért. Küklopsz öccse, Plazma pedig Az elsők tagja volt, de bátyjáról semmi hír a 60-as, 70-es években. A karakterekkel is mostohán bántak, megvolt a fix gárda, viszont sokan csak egy-egy filmig kaptak komolyabb szerepet. Persze nem lehet mindig mindenkit szerepeltetni, de átgondoltabban kellene válogatniuk a mutánsok közül a jövőben.

Az eljövendő múlt napjai ezeket a hibákat orvosolta, választ adott pár kérdésre (ugyanakkor újjak fogalmazódtak meg), tehát amolyan rebootnak felelt meg a mindkét idősíkbeli, már ismert szereplőgárdával. A film óriási siker lett, egyértelműen az egyik legjobb képregény-adaptáció. Sikeresen helyre rakta az X-Men univerzumot, látszódik a Fox terve mutánsokkal, ráadásul 2016-ban jön az újabb mutáns film fiatal Küklopsszal, Jeannel, Ciklonnal, talán Channing Tatummal, mint Mágus és a legnagyobb nemezisükkel, Apokalipszissel. Emellett szintén 2016-ban egy önálló filmmel fog jelentkezni a legtrollabb szuperhős Deadpool, Ryan Reynolds főszereplésével. A PG-13 kicsit elrontja az összképét, de abban ne legyen kétségünk, hogy ki fogják javítani a Kezdetek: Farkasban látott Deadpoolnak mondott valamit.

A Fantasztikus Négyes viszont nem járt olyan jól, mint az X-Menek. A 2005-ös felemás első rész után jött két évvel később a bukás, mely el is kaszálta Fáklyáék esélyét egy harmadik filmre. Persze a jogokat nem lehetett kihűlni hagyni, pláne úgy, hogy a Fox látta, hogy mennyire igény van a szuperhősfilmekre a Disney Marvelnek és a Sötét lovag trilógiának köszönhetően. 2015-re már jön is a Fantasztikus Négyes reboot, a rendezői széket Josh Trank foglalhatta el, aki Az erő krónikája című szuperhősös filmmel ért el sikereket.

A casting eléggé megosztotta képregény társadalmat. Legfőbbképpen Michael B. Jordan szerződtetése Fáklya szerepére verte ki a biztosítékot, nem is színészi kvalitásával, hanem bőrszínével. Fáklya soha nem volt színes bőrű a képregényekben, s bár anno Nick Fury esetében is hasonló vélemények születtek, de a S.H.I.E.L.D. vezére az Ultimate füzetekben már afro amerikai volt, erre alapoztak a 2008-as Vasember filmnél. Sőt Macskanő is, ha csak pár rész erejéig, de színes bőrű volt Eartha Kittnek köszönhetően a 60-as évekbeli Adam West féle Batman sorozatban.

Tehát Fáklya megváltoztatása indokolatlan volt, ráadásul testvére, Sue Strom, a Láthatatlan Lány marad fehér bőrű, akit Kate Mara fog alakítani. Ezt azzal fogják megmagyarázni, hogy Sue az örökbefogadott testvér. Nagyszerű… Persze Jordan szerződtetésében közrejátszott az, hogy Az erő krónikájában már együtt dolgozott Trankkel, de ez a lépés csak feleslegesen hergelte fel a képregény-társadalmat, talán Ben Affleck Batmanjénél (akit azonban már szinte mindenki elfogad és támogat), Jesse Eisenberg Lex Luthorjánál és Gal Gadot Csodanőjénél is nagyobbat szólt, negatív irányban.

Lény szerepében Jamie Bellt, Mr. Fantastic-éban pedig Miles Tellert láthatjuk. Mindkettő fura választás, Bellnél nyilván Hulk szintű CGI várható, viszont Teller egyelőre számomra idegen, mint Mr. Fantastic, aztán cáfoljon rám.

A legnagyobb gond viszont az, hogy egy-két képen, nyilatkozaton kívül semmit sem tudunk, láthattunk a készülő produkcióról, pedig jövőre fog érkezni Amerikában augusztus 7-én. A 2016-os Batman v Supermanről többet tudhatunk már, mint a Fantasztikus Négyesről. Kicsit olyan érzésem van a filmmel kapcsolatban, mintha azért készíttetné el a Fox, hogy beintsen a rajongóknak. Övék a jog, azt csinálnak vele, amit akarnak, holott az X-Mennél egy teljesen más magatartást tapasztalhatunk a stúdiótól. Ráadásul a rebesgetett crossoverből is úgy néz ki, hogy semmi sem lesz. Lehet a magára találó X-Men univerzumot nem is kellene tönkretenni ezzel a Fantasztikus Négyessel.

Összességében tehát elmondható, hogy a Fox helyrerakta az X-Meneket (Ehhez kellett Singer zsenialitása is), látszódnak a tervek, a Fantasztikus Négyessel kapcsolatos hírek pedig inkább szájhúzásra adnak okot, mintsem örömre. Persze ki kell várni az első előzetest, meg kell nézni a moziban, de akkor is a film elkészülése egyelőre káoszos, magamutogatós és ilyen formában felesleges.

Don-Atello

Hans Zimmer és a Remote Control Productions térhódítása Hollywoodban

Hans Zimmer ma már a filmzene iparban olyan, mint anno volt John Williams vagy Ennio Morricone, saját cégével, a Remote Control Productions-szel pedig tényleg Hollywood élére állt. Jó ez nekünk?

Esőember, Fekete Eső. Két kiváló alkotás a 80-as évek végéről, melyek elindították az 1957. szeptember 12-én, Frankfurtban született komponista, Hans Zimmer karrierjét. Persze előtte is dolgozott már filmekkel, de ez a két cím hozta meg számára sikert. A 90-es években már több nagyszerű alkotásnak is ő készített a zenéjét, ilyen volt pl. a Mint a villám, A szikla, a Rés a Pajzson, a Palimadár vagy éppen az Oroszlánkirály, mely elhozta számára az Oscar-díjat. 2000-es évek sem voltak Hans Zimmer mentesek, sokkal nagyobb hype-ot kapó és blockbusternek szánt alkotáshoz is őt kérték fel. A Gladiátor, a Pearl harbor, Az utolsó szamuráj, A sólyom végveszélyben, A Da Vinci-kód és annak folytatása az Angyalok és Démonok, a Sötét lovag trilógia, a két Sherlock Holmes, az Eredet, Az acélember, a Hajsza a győzelemért, valamint első részt leszámítva az összes Karib-tenger kalózai film zenéi mind-mind az ő nevéhez fűződnek. Persze ennél jóval többnek komponált.

Rengeteg blockbuster, rengeteg klasszikus. A minél több forrást igénylő és bevételt hozó filmek az egekig repítették Zimmert, ráadásul a Remote Controlhoz tartozó komponistákat sem független, kisfilmekhez szerződtették.

Zimmer zseniális zeneszerző, tényleg remek számokat írt a filmjeihez, de több kétely is felmerült már nála. Egyrészt Zimmer nem tagadja, hogy sokszor besegítenek neki tanítványai, szellemírókkal végezteti el a melót, ám a stáblistában és a különféle filmes adatbázisban legtöbbször csak az ő nevét említik meg. A másik gond, hogy míg Williams a klasszikus módon készítette a zenéket, addig Zimmer inkább a könnyedebb stílust választotta. Talán emiatt is némelyeknek a germán komponista korábbi alkotásai ma már nehezen fogyaszthatóak, pedig akkor, abban az évben nagyot ütöttek. Én is ma már jóval ritkábban hallgatom meg A szikla vagy a Gladiátor zenéit, pedig tényleg nagyszerűek, de valahogy az újabb Zimmer muzsikák szívesebben pörögnek a lejátszási listámban. Ugyanakkor elképzelhető, hogy 10 év múlva ugyanilyen sorsra jut A sötét lovag vagy Az acélember Score-ja is.

Ezzel a két fő problémával mi nem nagyon tudunk mit kezdeni, hallgatjuk a zenéit aztán vagy megunjuk, vagy nem, ez embertől függ. A másik probléma meg jelen lesz addig, amíg Zimmer zenét készít, ezt is elfogadjuk vagy nem. Ennél a kettőnél szerintem nagyobb probléma a Remote Control és ezáltal Zimmer tanítványai. Persze vannak kivételek, akik nemcsak a tanultakat rakják bele egy-egy filmbe, ilyen p. John Powell vagy Harry Gregson-Williams, de többség még mindig Zimmerből él. Hollywoodot ez pedig a legkevésbé sem aggasztja, a blockbustereikhez tökéletesek lesznek a Zimmer tanoncok. Egy-két változtatással kész is az új epikus főtéma.

Visszanéztem az utóbbi pár évet, hogy milyen nagy költségvetésű vagy Oscar-díjra esélyes filmek jöttek ki és melyeknek szerezte valamelyik Zimmer tanítvány a zenéjét. Maga a mester az Eredet, a Rango, A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken, a Kung-Fu Panda 2, a Sherlock Holmes: Árnyjáték, a Madagaszkár 3, A sötét lovag: Felemelkedés, Az Acélember, A magányos lovas, a Hajsza a győzelemért, a 12 év rabszolgaság és A csodálatos Pókember 2 filmeknek készítette a zenéit. Nívós társaság, remek zeneszerzővel, a legtöbbjük mindkét fronton sikeres lett, bár a mérleg inkább a bevétel felé billen. Harry Gregson-Williamsé volt a Shrek a vége, fuss el véle, a Perzsia hercege: Az idő homokja, a Tolvajok városa, a Száguldó bomba, a Cowboyok és űrlények, Az emlékmás és 2009-ből még idevehetjük az X-Men kezdetek: Farkast. John Powell inkább animációs filmeknél vétette észre magát (Így neveld a sárkányodat 1-2, Rio 1-2, Táncoló talpak 2, Jégkorszak 4: Vándorló kontinens), de az akciófilmek közül befért a naptárába a Zöld zóna és a Kéjjel nappal, valamint korábban nagy franchise-a volt neki a Bourne trilógia és a képregény-filmek közül ő készítette az X-Men: Az ellenállás vége Score-ját.

A többi tanítvány azért nem járt ennyire jól, mint Gregson-Williams vagy Powell, nyilván azért is, mert vagy kevésbé tehetségesek vagy csak szimplán nem akarták megerőltetni magukat. A kicsit rockosabb vonalat képviselő Ramin Djawadinál ott van A titánok harca és a Tűzgyűrű, korábbról meg a Vasember, Steve Jablonskynál az összes Transformers és a Csatahajó, Henry Jackmannél az X-Men: Az elsők, a G.I. Joe: Megtorlás, a Kick-Ass 1-2 és az Amerika Kapitány: A tél katonája. Túlzás James Newton Howardot egy lapon említeni Jablonskyval vagy Djawadival, ő is kicsit már túlnőtt a tanonc megnevezésen, de ő hozzá tartozik Az Éhezők viadala franchise, a Hófehér és a Vadász, A Bourne-hagyaték, A Föld után, a Zöld Lámpás, a Demóna és besegített az első két Sötét lovagba. Trevor Rabin (Con-Air – A fegyencjárat, Armageddon) és Mark Mancina (Féktelenül, Bad Boys) inkább 90-es években volt a csúcson, Klaus Badelt (A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka) pedig kb. 2007-ig készített nagyobb produktumoknak zenét.

Nem túlzok, tényleg a blockbusterek, képregény-adaptációk, animációs filmek 75%-a a Remote Controlnál van. Kivételként az Avatár és A csodálatos Pókember James Hornerrel, a Gyűrűk urák, valamint a Hobbitok Howard Shore-ral juthat eszünkbe. Mellettük volt még Alan Silvestri az első Amerika Kapitánnyal és a Bosszúállókkal, Brian Tyler a Halálos iramban és a Feláldozhatók részeivel, valamint a Vasember 3-mal és a Thor: Sötét világgal és a Tini nindzsa teknőcökkel. Danny Elfman Tim Burton házi zeneszerzője, de az utolsó két David O. Russel filmnek is ő szerezte a zenéjét illetve az Óz a hatalmasnak, a Vasökölnek és a Sötét Zsaruk 3-nak és itt van Alexandre Desplat is az utóbbi évek Oscar-díj esélyes, nyertes filmjeivel plusz még egy-két zeneszerző (Marco Beltrami, Michael Giacchino, Tyelr Bates). Ezeknek a filmeknek a nagy része több fronton is jól szerepelt, ennek ellenére látszik a Remote Control fölénye. A jövőben, majd ha érkezik egy 200 millió dolláros büdzséjű film, ami esetleg abszolút új cím vagy olyan széria folytatása, ahol részről részre váltogatják egymást a zeneszerzők, akkor majd mi fogunk meglepődni, hogy jé, ennek nem Remote Controlos komponálta a zenéjét.

Ragadjuk ki a blockbusterekből, látványfilmekből a képregény-adaptációkat. A DC teljes mértékben Hans Zimmer irányítása alatt van, és amíg csak Superman és Batman van tőlük, addig valószínűleg ez így is marad. Persze most nehéz dolga lesz, hiszen a Batman v Superman: Az igazság hajnalához egy Sötét lovagtól merőben eltérő témát kell Batmannek írnia. Persze a kvalitása megvan hozzá, de ha kell, bármelyik tanonc be tud majd segíteni. A csodálatos Pókember 2 zenéje is a germán komponistánál landolt, ezzel felváltva Hornert. A Marvel Filmes Univerzuma még mentes Zimmertől, de nem a tanítványaitól. Djawadi már ott volt a Vasembernél, a többi filmnél más zeneszerzőknek ajánlottak szerződést, de az Amerika Kapitány folytatása Jackmanhez került, így búcsút intve Silvestrinek. Ő ráadásul duplán rosszul járt, hiszen a Bosszúállók: Ultron korának zenéjéért sem ő fog felelni, hanem Brian Tyler, aki a két tavalyi Marvel produktum és a Marvel logó mellett ezt is megkapta. Csak reménykedni merek, hogy Silvestri Bosszúállók témája nem kerül majd a kukába illetve a Score-nak csak egy szelete fog támaszkodni a Vasember 3, Thor: Sötét világ zenéire. A jövőben szerintem elképzelhető lesz, hogy a Marvel vs. DC fontosabb filmjei zeneileg egy Tyler vs. Zimmer párharc lesz.

Az X-Meneknél John Ottman duplázott Az eljövendő múlt napjaival, de ahogy a fentebbi felsorolásból is kiderült, három mutáns filmnek is Zimmerhez kötődő személy szerezte a zenéjét.

        Hans Zimmer és a Remote Control Productions szerves része a filmzene iparnak és még jó sokáig az is lesz. Ez persze nem feltétlenül baj, hiszen jó témákkal leszünk ellátva, hogy mennyi eredetiség szorul beléjük az már a tanítványtól függ. Elképzelhető az is, hogy még több jelenlegi és jövőbeli franchise kerül hozzájuk, csak nehogy aztán annyira egysíkúak legyenek a zenék, mint volt a Forma-1 a Schumacher, Vettel korszakokban. 

Don-Atello