Don-Atello szemszögéből - Bosszúállók: Ultron kora

A Bosszúállók három éve kiütötték Lokit és bevették a mozikat. Lássuk, hogy a folytatás, az Ultron kora hogyan teljesített.

    Persze Loki lezúzása után Vasember megküzdött Aldrich Killiannel és az Extremis katonákkal, Thornak a konvergenciával és Malekith-tel gyűlt meg a baja, Amerika Kapitány pedig Fekete Özveggyel karöltve leleplezte a S.H.I.E.L.D.-ben fejlődő Hydrát. Az Ultron kora ezen történések és A S.H.I.E.L.D. ügynökei sorozat nélkül is természetesen élvezhető, de teljes mértékben csak azoknak lesz Joss Whedon alkotása óriási élmény, akik tisztában vannak az előzményekkel. Náluk a geek faktor nagyot fog még dobni az amúgy is remek filmen.

    Már az elején leesik az állunk. A Bosszúállók megtámadják a Strucker báró által vezetett sokoviai Hydra bázist és az egész elképesztően jól néz ki. Itt most nem kellett azon elidőzni, hogy hogyan alakul csapattá a sok hős, hanem egyből durr bele a közepébe. Persze az első rész is jól nyitott Loki akciózásával, ám utána nagy szerepet kapott a csapattá alakulás és az első komoly akcióig meg kellett várnunk Thor felbukkanását. Itt most Whedonéknak nem kellett időt fordítani az összeállásra, mert ezt az alapot már lerakta az elődben. Ennek köszönhetően az akciórészeket is jobban osztották el, de a feszített tempó mellett, két akció között arra is jutott idő, hogy az új karaktereket megkedveltessék, a régieket jobban megismertessék, mélyítsék a Bosszúállók egymás közötti viszonyát (minimális Cicil War, Banner és Romanoff kapcsolata) és egy kicsit gyengeségeikbe is bepillanthassunk. Sólyomszem pl. kapott egy olyan személyiséget és hátteret, hogy simán megérdemelne egy szóló filmet. Ráadásul miután Skarlát Boszorkány befészkelődik pár hősünk agyába és ezzel alaposan padlóra küldi őket (Ultron javaslatára), megmutatva, hogy nem csak testileg lehet őket bántani, ő az, aki kicsit helyrerakja őket Nick Fury-val együtt.

Ha már szóba került a Maximoff lány. Neki köszönhetően Fekete Özvegy sötét múltját és láthattuk és ez még nagyobbat dobott a karakteren, Amerika Kapitány pedig kicsit randevúzott Carter ügynökkel, míg Thornál a készítők elhintettek nekünk egy morzsányit a Ragnarokból. Bár ő az, aki jóslatokkal bombázza a Bosszúállókat, mégis neki kell szembesülnie azzal, amitől a legjobban félt. Higanyszáltól pedig a nővéréért mindent megtevő testvért láthatjuk, és ő tőle tudjuk meg, hogy miért is utálják ők annyira Starkot.

    Természetesen az Ultron kora egyik csúcspontja maga a címadó. A Marvel eddig nem igazán bővelkedett jó gonoszokkal Lokin és Tél katonán kívül, mert a legtöbbjük megmaradt egy lehetőségnek. Szerencsére Ultronnál nincs ilyen probléma. Igaz, picit egyszerű, ahogy létrejön és, ahogy végül legyőzik. Stark szeretne egy komolyabb békefenntartó erőt létrehozni, ehhez pedig pont kapóra jön a Hydrától megszerzett Loki jogarában lévő mesterséges intelligencia, tervéhen pedig Banner segítő jobbot nyújt. Persze Ultron félreértelmezi a küldetését és egyből a rivaldafénybe kerül. Célja világos: az emberiség úgy lehet békében, ha kipusztul, ehhez pedig először a Bosszúállókat kell kiiktatni. Megjelenése tekintélyt parancsoló, mondandója vérfagyasztó (főleg akkor, amikor Pinokkió dalát énekli), humora fanyar, alkotójával szemben gyermekien dacos, ugyanakkor mindezt Stark stílusában prezentálja (a képregényekben Hank Pym, azaz a Hangya Ultron atyja). A bosszúszomjas ikrek személyében szinte rögtön hívőkre talál, monológjai megértő fülekhez jutnak el és emiatt talán Maximofféknak kicsit több is, mint egy társ. Persze a mesterséges intelligencia fellázad koncepció eléggé bejáratott már Hollywoodban, de James Spadernek sikerült élettel megtöltenie a karaktert, hangjával pedig ki is emeli a többi hasonló filmes szereplő közül.

     Ráadásul Ultronnal a Marvelnek sikerült egy kicsit a sötétebb tónus felé eveznie. Nem kell aggódni, a folytatás nem felejtette el, hogy honnan jött, ugyanúgy bővelkedik poénokkal, mint az elődök, csak itt jobban átérezzük a történések súlyát, sőt némelyik igen drámaira sikerült. A Bosszúállók bulija és Mjölnir emelgetős after party kétségtelenül a film egyik legjobb és legviccesebb jelenete, Thor szokásához híven menőzik isteni mivoltával, Stark sem hagyta otthon beszólásait, a filmes világban újnak számító Vízió is hozott magával egy kis jókedvet és persze ott van a már említett Ultron féle darkos humor is.
A viccek mellett természetesen most is találkozhatunk fanoknak szánt csemegékkel. Thanos ismét bekacsintott a stáblistás jelenetben, Sólyom is feltűnt, Rhodey pedig a S.H.I.E.L.D.-del együtt szállt be a második sokóviai harcba. Az ilyen nyalánkságok most is a rajongókból gyermeki ujjongást váltanak ki és az ilyen cameók, amik a kiépített univerzumból fakadnak, pedig most a film erényévé válnak.

     A kérdés persze ott motoszkálhat bennünk. Jobb-e az Ultron kora az első Bosszúállóknál? A válasz nem. Persze egyáltalán nem rosszabb, csak más a kettő. Van, amiben az előd jobb, és van, amiben a folytatás. Sajnos igencsak megvágták a második részt. Néhol nagyon éles a váltás két történés között, Ultron pl. egyik pillanatról a másikra lép kettes szintre, de Hulk is hirtelen kezd el zúzni Johannesburgban. Zeneileg is az első Bosszúállókat jobbnak érzem. Nincs gond ezzel a résszel sem, de a Brian Tyler – Danny Elfman duótól kicsit többet várnánk. A hősök megszokott témái rendre felcsendülnek, ahogy a Bosszúállók indulója is, de Alan Silvestri az elődhöz több emlékezetesebb részt komponált.

A látvány most is nagyon üt. Ultront elképesztően alkották meg, a kezdő sokoviai vágás nélküli jelenet is olyan, mintha az első epizódból mászott volna át, csak jobb és hosszabb. A Hulkbuster vs. Hulk harc is hozta azt, amire a bejelentés óta vártunk, de a záró akció szekvencia is igencsak monumentálisra sikerült. Az meg csak hab a tortán, hogy kedvenceink most még többet segítettek egymásnak a küzdelmek során. Komolyan mintha a készítők sokat nyomták volna a Marvel Ultimate Alliance 2 című videojátékot. Viszont néhol talán túl közel volt kamera és a sok történés miatt alig lehetett felfogni, hogy mi történik, de remélem ez csak azért van, mert nagyobb vászonra, esetleg Imax-re tervezték.

    Nyilván, aki ugyanazzal az elvárással ült be, mint a prequelnél az csalódni fog. Az Ultron kora nem egy fázis záró része, sokkal inkább a következőt vetíti előre, ugyanakkor reflektál az elődökre is. Szintén sokaknak probléma lehet, hogy megszokott tagok helyére újjak lépnek be, de ez nem azt jelenti, hogy Vasember vagy Hulk nem fog többet zúzni a többiekkel. Egyszerűen ez egy olyan lépés, amit most kellett meglépni, mert mindig nem mehet ugyanaz a hatos zúzni. Az egyre jobban táguló Marvel univerzum egyre több új karaktert jelent, őket pedig nem lehet egy Bosszúállók mozi kapcsán egyfolytában mellékszereplő státuszban hagyni.
Végérvényesen talán csak akkor jelenthetjük ki, hogy az Ultron kora jobb-e az első résznél, ha látjuk a rendezői verziót az alternatív befejezéssel. Így is 141 percbe belefért rengeteg látványos akciórész, egy emlékezetes Ultron és rajta kívül a többi új karakter, Sólyomszem háttere, Banner és Romanoff szuperhős filmhez képest jól kibontott szerelmi szála, mindez úgy tálalva, hogy végig a székünkbe ragadva élvezzük Whedon alkotását. Azt hiszem kijelenthetem, hogy a Marvel és a Bosszúállók  megint óriási nyomot hagytak maguk után. 

93%

Don-Atello