RETRO

Tekken 3 – teszt

Kiadó: Namco

Fejlesztő: Namco

Premier: 1998. szeptember 12 - EU

Platformok: Playstation, Árkád

Az a rész, ami a műfaj királyává tette a Tekken szériát.

A Tekken széria nem úgy indult, mint sok más videojáték-sorozat. Az 1995-ben Playstationre megjelent első rész nem volt rossz, de sokan beskatulyázták az akkor a 3D verekedős játékok királyának, a Virtua Fighter klónjának. Az egy évvel később érkező sequel viszont megkerülhetetlen tényezővé tette a szériát a műfajon belül, a két évvel később szintén csak Playstationre érkező harmadik rész pedig olyat tett, amit manapság ritkán látunk: nem csak hozta az előd színvonalát, hanem mérföldeket vert rá.

Pedig bukhatott volna a sztorival és az új karakterekkel is a Tekken 3. Azóta, hogy a második részben Heihachi ledobta Kazuyát a mélybe 19 év telt el. Pár régebbi szereplő megöregedetten tért vissza (Heihachi Mishima, Paul Phoenix, Lei Wulong), másoknál a tanítvány vette át a stafétát (Forest Law, Julia Chang, King), de vannak olyanok is, akiket hibernáltak (Nina és Anna Williams) és természetesen itt vannak az új harcosok is. Ling Xiaoyu, bár Wang Jinrei tanítványa, ám a 16 éves iskolás lány a Baguazhang és a Piguaquan harcművészeteket űzi, míg Eddy Gordo a Capoeirát hozta be a Tekkenbe. Bár Eddy nem az első capoeirás a bunyós stuffokban, Elena a Street Fighter III-ból az árkádokban pár hónappal beelőzte (konzolon viszont az első), de a 3D-nek köszönhetően a capoeirás mozdulatok és azok látványossága jobban kijött a Tekkenben. A korábbi részekből visszatért még Yoshimitsu egy eléggé sci-fis öltözettel (személyes kedvenc) és Jack robot nélkül sem maradtunk, hiszen itt van a felturbózott Gun Jack, valamint egy mindenkit utánzó, mimikri karaktert is kaptunk Mokujin személyében.

Az egyik legnagyobb erénye a rosternek, hogy olyan karakterek kerültek be, akik egy régebbit váltottak fel, mégis az újak szimpatikusabbak. Hwoarang ugyanúgy a Taekwondo-t űzi, mint mestere a Tekken 2-ből, Baek Doo San, mégis a tanítvány sokkal egyedibb lett és a későbbiekben meghatározó karaktere lett a rosternek. Ráadásul már a harmadik részben igen jól elkülönítették a két koreai harcos stílusát. Aztán itt van Bryan Fury is. Bár itt még sok Bruce Irvin-hez hasonló támadása van, a folytatásokban előbbi Kickboxol, utóbbi Thai Boxol, kettejük közül pedig a perverz röhögéséről híres Bryan lopta be magát jobban a rajongók szívébe. Jin Kazamáról, Kazuya Mishima és Jun Kazama fiáról már nem is beszélve. Itt talán csak az abszolút Kazuya fanok voltak elégedetlenek kedvencük kimaradása miatt, de Jin is igazán szerethető figura lett. Itt a stílusa még annyiban állt, hogy megkapta Jun és Kazuya pár mozdulatát és csak a későbbiekben szakadt el a Mishima és a Kazama harcművészetektől, de neki a jelentősége amúgy is a történetben keresendő.

A főboss Heihachi mellett Ogre és annak végleges formája, True Ogre. Heihachi Ogre miatt rendezi meg a harmadik Iron Fist tornát, hogy megszerezze annak erejét. Bár mozdulatok terén főként a Tekken 3-ból kimaradó harcosok mozdulatait kapta meg, kinézetre és hangra is badass lett. Sajnálom, hogy a továbbiakban csak a non-canon Tekken Tag Tournamentekben és a Tekken 5 Devil Within módjában láthattuk a zöld lényt.

Egy verekedős játékban a szerethető figurák mellett a főtényező a karakterek közötti balansz, a Tekken 3 pedig ebben is kimagasló. Nincsen túl gyenge, erős szereplő, mindenkinek megvannak a maga előnyei és hátrányai is. Ráadásul a bunyó pár újításnak köszönhetően még élvezetesebb lett. A sidestep behozásával most már teljes mértékben 3D-ben harcolhatunk, az animációk szebbek, az ugrások magasságát pedig visszavették.

Fontosnak érzem kiemelni, hogy sokan az új Tekkeneket a kombózás miatt szidják, mert lehet a levegőben püfölni az ellent. Általában a Tekken 3-at hozzák fel ellenpéldának, hogy itt még milyen jó volt a bunyó, mert nem haltam meg a falnál, a földön vagy a levegőben. Tény, fal nincsen a Tekken 3-ban, földön feküdve is egy minimális biztonságban érezhettük magunkat, de a levegőben püfölés, azaz a juggle kombók itt is megvoltak. Mivel nem volt Online, így kevésbé volt fájó egy-két vereség a mellettünk ülő havertól. A damage scalling (minél több ütés a levegőben, annál kevesebb sebzés) is csak pár támadást fedett le, viszont egy négy hites kombó eléggé sok életbe került. Paul Phoenix klasszikus ütésének sebzéséről, a Phoenix Smasherről már nem is beszélve. Ezekkel a példákkal csak arra szeretnék kilyukadni, hogy a Tekken 3-ban egy pár hites kombó sebzése kb. felér egy Tekken 6-os Boundos, falos mozdulatsorral, ráadásul utóbbiban növelték is az életerő csíkunkat.

A szokásos játékmódok az elődből most is jelen vannak, de akad azért pár új is. Először is itt van a Tekken Force, az első beat ’em up minijáték a Tekken szériában. Balról jobbra kell haladni kiválasztottunkkal, majd négy pályán keresztül kell legyőzni a Tekken Force katonáit. Egyrészt az új játékmód nemcsak kitolja a játék amúgy is kiváló szavatosságát, de jó móka is, és egy kis extra tartalmat is kapunk, ha teljesen kimaxoljuk a Tekken Force-ot.

Aztán itt van a Ball Mode is. Kis strandröpladba, ahol a karakterek támadásaival üthetjük át a lasztit az ellenfél oldalára, de sebezhetjük is velük a delikvenst. Szintén jó kis hepaj, ráadásul a mód főszereplő a japán mangákból is ismert Gon.

A korábbiakban az Arcade mód végigjátszása után kaptunk egy pár másodperces endinget és ez most is így van, ám ezúttal visszanézhetjük a megszerzett videókat a Theatre Mode-on belül, ráadásul a korábbi Tekkenek endingjeit is megleshetjük nosztalgia gyanánt, ha a mód és a megfelelő opció kiválasztása után behelyezzük a korábbi Tekken lemezeket. Ugyanez vonatkozik a zenei részre is. Tetszett Jin pályájának árkád és konzolos zenéje is? Nyugodtan hallgasd vissza, ahogy a Tekken 1 és 2 muzsikáit is.

Szóba került a zene, így ideje rátérnem a játék audiovizuális részére is. Daisuke Gori hangjával naggyá tette az amúgy is legendás Heihachit, ráadásul olyannyira jó választás volt, hogy egészen a Tekken 6-ig szinkronizálta. A Tekken Tag Tournament 2-ben azért nem ő kölcsönözte a hangját Heihachinak, mert 2010-ben elhunyt, Isten nyugosztalja. Eric Kelso is egybeforrt Paul Phoenix-szel, a karakternél Heihachihoz hasonlóan csak a Tekken 6 után történt változás a szinkron terén. Isshin Chiba viszont annyira nyerő választás volt Jin Kazamához, hogy a 3-tól kezdve az összes Tekkenben ő Jin hangja, legyen szó Namco vagy más cég által készült Tekkenről, de még a Tekken: Blood Vengeance animációs film japán változatában is ő szinkronizálja az ifjú Kazamát. Bár csak három szinkronszínészt emeltem ki, a többi karakter hangját is jól eltalálták.

A zenékkel sincsen probléma, talán a Tekken 3-nak van az egyik legjobb Tekken Soundtrack-je. Főként Keiichi Okabe és Nobuyoshi Sano felelt a zenékért, akik pár másik zeneszerzővel kiegészülve a Yoshie Arakawa, Yoshie Takayanagi duót váltották fel és jó pár alkotásuk 1998 óta klasszikussá vált. Jin témáját már több feldolgozásban is hallhattuk a későbbi Tekkenek során, de Ogre és Heihachi zenéjét is felhasználták már a Street Fighter X Tekkenben. A többiek is hozzájuk és pályájukhoz illő számokat kaptak, szóval a játék audio része is kiválóra sikerült.

A grafikáról pedig tényleg már csak szuperlatívuszokban írhatok. Egyértelműen a legszebb verekedős játék Playstation 1-en, de minden műfajt összevetve is ott van a legjobb 10 között. A karakterek remekül festenek, ahogy az endingek is. Utóbbiak annyira szépek, hogy szinte el sem hisszük, hogy ezt Playstation 1-re készítették. Persze részletezhetném még sorokon keresztül a játék kinézetét, de felesleges, mert aki nem látta mozgásban a Tekken 3-at az pótolja minél hamarabb, muszáj megnézni.

A Tekken 3 egy páratlan játék. Minden tökéletes klappol. Az új szereplők szerethetők, a balansz hibátlan, az audiovizuális rész kiváló, a rengeteg módnak, rejtett dolgoknak (ruha, karakter) köszönhetően pedig sokáig ott fog pörögni a Playstation 1-ben. Minden téren ott van a legjobb Playstation játékok között, a Tekken szériát igazi húzónévvé tette, műfajon belül pedig a következő generáció beköszöntével is csak nehezen tudták letaszítani a trónról.

Pozitívum:

- Minden tökéletes, kár részletezni

Negatívum:

- Nincs

Grafika: Kiváló

Játszhatóság: Kiváló

Szavatosság: Kiváló

Zene/Hang: Kiváló

100%

Don-Atello