Oh, mióta is vártuk ezt a napot, hogy újból
együtt láthassuk kedvenc hőseinket, a Bosszúállók szuperhős alakulatot? Napra
pontosan nem tudom megmondani nektek, de 3 évbe mindenféleképpen beletelett. Ez
idő alatt gazdagodtunk egy újabb Vasember résszel, ismét ellátogattunk
Asgardba, beköszöntött a Tél Amerikában, majd megnéztük mi a helyzet a Galaxis
távolabbi részében. Persze a második fázisnak ezzel koránt sincs vége, hiszen
az Ultron Korát még megelőzi a júliusban érkező Hangyaember. De a lényegre
fókuszálva, az Ultron Kora vegyes érzéseket váltott ki belőlem, mondhatni az
egyik szemem sírt, a másik nevetett a filmet követően.
Nem hittem volna, hogy valaha is ezt mondom, de csalódott voltam mikor végett ért a film. Úgy véltem, hogy biztosan felülmúlja előző részét, felülkerekedik rajta, ámulatba ejtő dolgokkal rabul ejt majd, természetesen ezt a látvány garantálta, de összességében hiányosnak tekintettem a színdarabot. Ezért vettem a fáradságot, és újból megtekintettem a művet, a tisztánlátás kedvéért, hogy megértsem miért is lett ilyen az Ultron Kora. A Bosszúállók első része olyan újdonsült dolgokkal szolgált, amivel eddig egy képregényfilm sem rukkolt elő. Ámultunk és bámultunk, hogy megannyi idő után kaptunk egy olyan szuperhős filmet, ami összefüggően, a szólófilmek zárásaként, ízig-vérig szórakoztat minket. Ennek folytatásaként vártuk a második fázist, nagy reményekkel, ami az elején szinte döcögésen indult, de aztán rátért a helyes ösvényre. A Tél Katonája és a Galaxis Őrzői már olyan szintet hozott, amely új távlatokat nyitott meg a többi film számára. Időrend szerint őket követi majd a Hangya, majd utolsósorban az Ultron Kora. Aki még nem látta volna a SHIELD 2. évad 19. részét, az most kib@sszott gyorsan pótolja be (persze, ha nyomon követi a sorozatot, ha nem, akkor oly mindegy!) mielőtt tovább folytatná a cikk olvasását, mert fontos tényező szerepel benne. Ugyanis Coulson Théta-protokoll néven újra egyesíti a Bosszúállókat, hogy lesújtsanak Strucker báróra, Sokoviában.
A film innentől fogva veszi fel a fonalat, ahol egyből bele is
csöppenünk az eseményekbe. Hőseink nem mindennapi módon köszöntenek minket,
illetve Strucker bárót. A chitauri jelmezes HIDRA katonák, amik ötletesek és
tetszetősek, és társaik hozzá sem tudnak szagolni a küzdelemhez. A New York-i
csata után hírnevet szerzett alakulat már mindenegyes tagját ismerjük, úgyhogy bemutatkozásra
semmi szükség részükről. Viszont új szereplőinkről említenék pár szót, Pietro
és Wanda Maximoffról, avagy más néven, Higanyszál és Skarlát boszorkányról. Az
egyik hipergyors, a másik manipulál és a mágia által erőt kovácsol magának. Nem
mindennapi képességek. Eddig hozzájuk hasonló karakterekkel nem igazán
futottunk össze, leszámítva a Thor szériát, de ott se igazán ismerhetünk meg
efféle, ahogy a magyar szinkronban is mondván, mutánsokkal. Természetesen az
eredeti szinkronban a mindenféle jogok miatt nem mutánsoknak nevezik őket,
hanem valami „szupererő használóknak”, vagy valami hasonlónak. Ennek tudatában,
szemlátomást a harmadik fázis erre mágikus csilli-villi hókuszpókuszra, olyan
filmekre fog épülni, mint a Thor: Ragnarok, Doktor Strange, a Galaxis Őrzői 2,
illetve az Amerika Kapitány: Polgárháború, ahol Fekete Párducon kívül még,
először fog debütálni kedvenc hálószövőnk, Pókember is. De visszatérve az
ikrekre, a Tél Katonája stáblistás jelenete után, nagyobb beköszöntött vártam
volna tőlük. Persze erre egy egész filmet nem lehet alapozni, főleg nem a
Bosszúállóknál, de számomra pár perc is létfontosságú egy-egy karakternél, ha
jobban megismerhetem a háttértörténetüket. Ennek ellenére hatásos belépőt
kaptak, mikor Ultron oldalán megütköznek a hősalakulattal Wakandában.
És ha már Ultron, akkor hogyan is jött létre? Az eredeti, képregénytörténet
szerint Hank Pym, a Hangyaember hozta létre Ultront, az ő intelligenciájának
megfelelően, és ennek köszönhetően a fajta Ödipusz-komplexusban szenved,
ezáltal vonzalmat érezve Janet van Dyne iránt, aki a Darázs. Jó, mi? Nah most,
a filmes univerzumban korántsem így történtek a dolgok, hiszen Stark a
világvédelmére kelve, a Föld köré szeretett volna húzni egy légvédelmi vonalat,
határőrséget, amely bármiféle idegen civilizációtól megvédte volna a Föld
lakosságát a háborútól. De ki hitte volna, hogy félre sikerül ez a mesterséges
intelligencia? És mégis, honnan szerezte ezt a király külsőt? Erre
magyarázattal nem igen szolgáltak a film alkotói, de az értesüléseink szerint
az augusztusban érkező DvD kiadáson lesz egy 40 perces bővített változat,
illetve egy alternatív befejezés is, amely sok mindent tisztázni fog számunkra.
De tekerjünk vissza odáig, hogy mi a helyzet a karakterek háttértörténetével.
Példának okáért ott van Romanoff ügynök, aki elég piszkos múlttal rendelkezik,
belepillanthatunk keletkezésének körülményeibe, hála a Maximoff boszinak. Nem
hiszem, hogy a stúdió önálló filmet valaha is szánna Natashának, de egy-két
részt simán elnéznék tőle a SHIELD ügynökeiben, esetleg egy pár részből álló
sorozatot, ahogy a Fenegyereknél is. De lám, nem csak Fekete Özvegy esett
áldozatául a boszinak, így járt Thor is, aki Isten létére elég rendesen
becumizta a mágikus varázslatot. Futurisztikus élményeinek köszönhetően,
bepillantást nyerhetünk a Ragnarokba, illetve a látomásvize előidézte, miként
fognak egyesülni a kövek a Végtelen Kesztyűn. És ha már végtelen, akkor háború!
Hiszen ízelítőt kaptunk Tonytól is, aki szemtanúja volt annak, amint társai
kimúlnak, és ennek ő issza meg a levét, legalábbis ebben a látomásban vagy
illúzióban, akárhogy is nevezzük. Erre sajnos három évet még várnunk kell, hogy
fény derüljön az igazságra, mit is művel Thanos a Bosszúállók csapatával. De
mégis, mindközül a kedvencem Kapitány elbűvölése volt, a mondanivalója miatt,
hiszen Steve még mindig valamelyest ragaszkodik múltjához, főleg, hogy tartozott
egy tánccal Peggy Carternek. Ezen kívül a régi brancsból egyedül Bucky van még
neki, akivel fel tudná eleveníteni a régi szép időket, de most ő is más vizeken
evezz. Így hát magányosan és árván maradt drága Kapitányunk a táncparkett
közepén.
Mindközül, egyedül Barton nem került varázslat alá, Lokinak köszönhetően
megtanulta a leckét, hogy a hókuszpókusz nem gyerekjáték. Továbbá, ahogy a
rendező Whedon is ígérte, előtérbe került Legolas, aki lényegesen nagyobb szerepet
kapott az előző részhez képest. Hiszen Sólyomszem háttértörténete is megér egy
misét, nem véletlenül vonták be a famíliáját. A későbbiekben vélhetően valamilyen
drámai csavart akarnak velük meghúzni, legalábbis én erre gyanakszom. Kétségkívül
a további részekben jobban kifogják bontani Barton karakterét, és reméljük a Polgárháborúban,
hogy fedje személyazonosságát, felhúzza a jól ismert, jellegzetes maszkját. Mielőtt
továbblépnék a karaktereken, elfelejtettem Hulkról írni! Az ő elbűvölése külön
öröm volt nekünk, rajongók számára. Hiszen egy jó ideje már vártunk egy
Hulkbuster elleni küzdelmet, de úgy önmagában egy JÓ Hulkbustert, úgyhogy idén
előbb érkezett a karácsony számunkra. Humoros, szórakoztató, élménydús küzdelmet
teremtettek nekünk a készítők, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a film egyik legmeghatározóbb
pillanata volt ez. Ekkora zúzás után, ekkora pusztítás után nem csodálom, ha a
Föld lakói azonnal Bruce Banner, azaz a Hulk kiadatását kérik a Bosszúállóktól.
Mert gondoljunk bele, mi jöhet ezután? Nem lesz ott senki, mikor az altatódal
kéne, hogy Frankeinstein életre ne keljen. Konkrétan ezzel előidézték a World
War Hulkot, persze nem tudni, hogy ez melyik fázisra várható, de véleményem
szerint a negyedik már erre fog épülni. Úgyhogy lassan búcsút kell vennünk
Bruce Bannertől.
Nah, ha már így kielemeztük a Bosszúállók tagjait, beszéljünk egy kicsit
a film főellenségéről. Amekkora beharangozót kapott a film, olyannyira csalódott
voltam a végén. Miért? Hát kezdjük azzal, hogy a hatalmas hype ellenére, Ultron
nem váltotta be a hozzá fűzött reményeit. Hiszen a karakter ambíciója korántsem volt
olyan horderejű, mint azt vártam. Ez a mesterséges intelligencia olyan gyermeki
szintre degradálta magát, hogy az ijedség egy cseppnyi jelét sem tudtam tanúsítani
irányába. Értem én, hogy lekell igázni a Földet, mert az emberiség nem képes
megvédeni szülőföldjét, és egy robothadseregnek nagyobb esélye van felvenni a
harcot egy idegen invázióval, de valamivel nagyobb ösztönző erőt vártam az
alkotóktól. Ennek ellenére az eddigi egyik legbadasabb ellenséggel találkoztunk
a filmes univerzum során, a maga sajátos humorával, amely egészvégig
szórakoztat minket, illetve a király külsejével ámulatba ejt bennünket. Nagyon
sajnálom, hogy az egy az egy elleni párharcok ilyen rövidre sikerültek, jól
érezhető, hogy vágott verziót kaptunk. De haladjunk tovább. Ugye az újdonsült
szereplők közül megemlítettük már a Maximoff ikerpárt, az előbb Ultront, most
az Andy Serkis által alakított Ulysses Klaue-t, aki nagyszerűen hozta a karaktert
arra a rövidke időre, és őt követi Paul Bettany, aki hasonlóan teljesített
Vízió ügyében.
Sajnálatos módon a legjobban, jól érezhetően, a Sokoviában látható
csatajelenet lett megvágva. Nem tudom milyen ürügyből rövidítették le a filmet,
de ez a százharmincvalahány perc nekem kevésnek tűnt. Nézhetőbb lett volna, ha
rajta hagynak még 10-20 percet a tekercsen, és akkor azt mondom elégedetten jövök
ki a moziteremből. Persze így sincs okom siránkozni, hiszen akcióban dús final
battlet kaptunk, és ráadásul Whedon is odafigyelt a drámai színvonalra, amit
első részből hiányoltunk, de értitek… néztem volna tovább! A legszomorúbb az
egészben, hogy a film zenéje olyan semmilyen lett, van egy-két fülbemászó
dallam, de a többi csak úgy leng a semmiben. Én a Disney helyében a jövőben ezt
a duós dolgot nem alkalmaznám, mert nem vált be. Vélhetően Brian Tyler nem
hozta a várt színvonalat, így Danny Elfmannek kellett helyre pofoznia a művet,
hogy legyen valamilyen orgánuma az egésznek. Mindenesetre, ahogy írtam, másodszori
végignézés után tudtam csak neki látni a cikkírásnak, mivel az első alkalommal
voltak olyan dolgok, amiket nem tudott rögzíteni az agyam vagy feldolgozni, így
nem akartam, hogy kihagyjak bármit is belőle.
A Bosszúállók: Ultron Kora nem teljesített valamilyen fényesen az én szememben, valamilyen téren az egy jobb volt, de van, amiben a kettő lett jobb. Ízlések és pofonok. A szereplőgárdával nem volt gondom, természetesen a legkiemelkedőbb alakítás mindközül James Spaderé volt, aki hiába csak szinkronhang volt, de csodálatosan hozta Ultron karakterét. Sajnos a magyar szinkron néhol rontott az élményen, a poénok olykor nem ütöttek, de szerencsére ebből kevesebb volt. Ennek ellenére az Ultron Kora a második fázis zárásaként megállta a helyét. Várjuk a harmadikat, ami minden eddiginél jobb lesz! (Legalábbis remélem…)
82%
A Bosszúállók: Ultron Kora nem teljesített valamilyen fényesen az én szememben, valamilyen téren az egy jobb volt, de van, amiben a kettő lett jobb. Ízlések és pofonok. A szereplőgárdával nem volt gondom, természetesen a legkiemelkedőbb alakítás mindközül James Spaderé volt, aki hiába csak szinkronhang volt, de csodálatosan hozta Ultron karakterét. Sajnos a magyar szinkron néhol rontott az élményen, a poénok olykor nem ütöttek, de szerencsére ebből kevesebb volt. Ennek ellenére az Ultron Kora a második fázis zárásaként megállta a helyét. Várjuk a harmadikat, ami minden eddiginél jobb lesz! (Legalábbis remélem…)
82%