Őszintén
szólva, félve láttam hozzá a sorozat megtekintéséhez, mivel a legtöbb oldalon
igen jó értékelést kapott, mi több, mondhatni tökéletes műnek titulálják a
Totál Szívást. Így tehát voltak kétségeim a sorozattal kapcsolatban, kicsit
irreálisnak tekintettem ezt a jó szereplést. De mind tudjuk az aranyszabályt,
„anélkül ne alkoss véleményt, hogy nem láttad volna a filmet”. Ennek fejében a
napokban neki is láttam a sorozatnak.
Miután a szolgáltatómnak köszönhetően, reklám formájában megnéztem az
első rész első tíz percét, inspirációt kaptam a további részek megtekintéséhez
is. Minden kétséget kizárva, nem bántam meg, hogy időt szántam rá, hiszen a sorozat olyan szisztémát követ, amellyel
odaszögezi a nézőt a képernyő elé. A két főszereplőnk, az erkölcsös, tapasztalt
apa szerepében Walter White (Bryan Cranston), és a pimasz, motiválatlan Jesse
Pinkman (Aaron Paul) remekül kiegészítik egymást, hozzájuk fogható párossal
talán a Vissza a Jövőbe filmben találkoztam utoljára, Doki és Marty
személyében. Természetesen a két párost korántsem lehet összehasonlítani,
csupán az egymáshoz való viszonyuk hasonló képet fest. De tovább folytatva
sort, említést kell tennünk az teremtőről, Vince Gilliganról, akit a sorozat
szülőatyjának is nevezhetünk, hiszen hangsúlyos, kis nyomatékosítással, minden
rész elején felbukkan a neve, hogy tisztelegjünk előtte. Ennek tudatában csupán
13 részt írt, 5 részt rendezett a többi 44 részben csak szakértett, de a munkássága
folyamán, olyan produkción tevékenykedett még, amit véleményem szerint fontos
kiemelnünk, mint az X-akták.
Le kell
szögeznünk, hogy nagyon szépen tálalják a két karaktert, jól ismertetik a
hátterüket, illetve a többiekkel való kapcsolatukat. De ami még ennél is
fontosabb, hogy nincsenek háttérbe szorítva a többiek sem, ami külön
értékelendő. Ennek következtében a részek fokozatosan épülnek egymásra, ezzel
emelve a tétet, illetve a hatást. Néhol úgy érezhetjük, hogy leül egy-egy rész,
és keletkezhetnek üres járatok, de a hét rész folyamán hasonló jelenséggel nem
találkoztam. Minden momentuma lényeges, úgyhogy aki elkezdi nézni, az tapadjon
oda a képernyőre. Továbbá remekül fekszik a sorozat társadalomkritikája, igaz
többségében inkább helyzetkomikumról beszélünk, de a komolyságától eltekintve,
igen jól lehet mulatni egy-egy részen. Dehogy visszatekerjek egy kicsit, vannak
olyan burkolt, rejtett utalások, amikre nem azt mondom, hogy szemfülesnek kell
lenni, de lényegében, ha odafigyelsz rá, akkor a későbbiekben nagyon jól fog
ütni.
Nem akarok ódákat
zengeni a sorozatról, tényleg, de számomra kellemes csalódás okozott a sorozat.
Persze mondhatnák most sokan, hogy „nem tudom mit vártál, IMDb-n 9,5 pontot
kapott rá”, őszintén, számomra nem mérvadóak az ilyen értékelések. Mindenesetre nem
szeretném hosszúra nyújtani a szót, mert ez inkább élménybeszámoló, mintsem
kritika. Mindennel elégedett voltam, a körítéssel, a tálalással, a
kivitelezéssel, a karakterek, színészek szimpatikusak, úgyhogy mindenkinek bátran tudom ajánlani megtekintésre.
Jó
szórakozást kívánok hozzá! Hamarosan visszatérek a 2. évaddal. :)
